Éppen egy hete már, hogy lezajlott a második bárnai utánkeresős napunk. Aggodalommal vegyes izgalommal vártuk, hiszen az elmúlt évi rendezvény nagyon jól sikerült, a léc magasra volt téve. Nos, elmondhatjuk, hogy jövőre még nehezebb dolgunk lesz, mert ama képzeletbeli léc ismét feljebb került egy fokkal. Ez évben is több, mint hetven részvevő regisztrálta magát, a régi ismerősök mellett, sok új vendég érkezett, s gyarapította ezzel barátaink népes táborát.
A programot a korábbihoz képest átalakítottuk, a verseny és a VAV vizsga került délelőttre, ebéd utánra pedig a különböző előadásokat terveztük. Ez jó döntésnek bizonyult, mert így a délelőttöt izgalommal váró versenyzők is lazíthattak a nap további részében. A vércsapa versenyen most is sok kutyafajta képviselte magát. A klasszikus utánkereső fajták, vagyis a hannoveri és bajor hegyi véreb mellett, voltak szálkásszőrű tacskók, magyar vizsla, erdélyi kopók, sőt még egy keverék terrier is, ami szintén ügyesen teljesítette a nem könnyű feladatot. Örvendetes dolog, hogy a versenyzők között öt hölgy kutyavezetőt üdvözölhettünk. Az erőviszonyokat kiegyenlítendő, a vérebet vezetők idén is a vadaskerten belül fektetett csapák közül húztak sorsot, míg a többiek szabad területen dolgoztak.
A megmérettetés szoros eredménnyel zárult. Áprily György és Kalcsó István vérebvezetők azonos, maximális pontszámmal végeztek az élen. Ami mégis István javára billentette a mérleget, az az „öregebb” csapa (ő később került sorra), és az a vaddisznó, ami volt szíves a csapára feküdni. István Zita nevű, gyakorlott vérebét ez a közjáték sem zökkentette ki, így ők lettek az elsők. Áprily György pedig – aki egyben sikeres VAV vizsgát is tett – a második helyezés mellé megkapta a különdíjat, az ORYX Vadászbolt és Fegyverjavító felajánlását.

A versenyt követte a bőséges és laktató ebéd. Aztán, amíg az összesítés folyt, a versenyzők és résztvevők kitölthettek egy tíz kérdésből álló tesztet, majd megtekinthettek öt rálövést imitáló helyszínt, ahol el kellett dönteni, hogy vajon melyik nagyvadunkat érte találat és milyen lövésről van szó. Érdemes volt résztvenni a játékban, hiszen valamennyi tippelő ajándékot kapott, mint ahogy a verseny valamennyi résztvevője is értékes ajándékokkal távozhatott.

A vércsapa verseny végeredménye:

1. Kalcsó István és Zita nevű hannoveri vérebe
2. Áprily György és Báró nevű hannoveri vérebe
3. Tóth György és Suzy nevű szálkásszőrű tacskója
4. Kecsmár László – Dudi – szálkásszőrű tacskója
5. Kovács Péter és Káosz nevű bajor hegyi vérebe
6. Kovács Melinda és Nagyszorosi Vadász Adél nevű magyar vizslája
7. Andrási Szabina és Loki nevű hannoveri vérebe
8. Verebélyi Tibor és Mons Bellator Bosco nevű bajor hegyi vérebe
9. Sághy Melinda és Háromszéki Vahúr Erdély „Ejsze” nevű erdélyi kopója
10. Nádorfi Norbert és Gringa nevű keverék kutyája
11. Galgóczi Noémi és Tündérkerti Ariel „Masni” nevű erdélyi kopója

Az eredményhirdetést követően már kötetlenebb formában zajlottak az események. Először Szloboda István csapattársunk előadása követezett. Ő a helyszínre kitelepített kis műhelyében legyártott egy bőr vérebvezetéket. Elmondta, hogy miként óvhatjuk, ápolhatjuk bőr felszereléseinket. Sőt néhány kisebb javítást is elvégzett, miután előkerültek a nézők sérült övei, késtokjai és egyéb bőr holmijai. Az István által készített vezeték is egy feladat részét képezte. Bárki vállalkozhatott rá, hogy azt szabályosan és minél szebben feltekerje. Noha egyre többen használják a praktikusabb műanyag vezetékeket, a bőr vezeték mindig is az utánkeresés egyfajta jelképe marad, illik hát ismerni a feltekerés szabályos módját. Szabó Bettina, ifjú vérebvezető hölgynek sikerült a legjobban, így ő vihette haza a vadonatúj vezetéket.
Egy kis szünetet követően Major Attila vadászpuskaműves előadása következett, ahol a saját gyártású fegyverei mellett egy igazi újdonságot is bemutatott a jelenlévőknek.
A vacsoráig aztán már szabadon telt az idő, addig is Bódi Péter és Szabon Gábor válaszolt a jelenlévők kérdéseire a csapacipők, GPS-ek és egyéb utánkereső felszerelések kapcsán. Érdekes beszélgetés alakult ki a jelenlévők között.
A vacsora előtt még, hogy az ebeknek is jusson egy kis szórakozás, előkerült a preparált vadkanunk, amivel ismét sikerült előidézni a szűnni nem akaró ugatást. Falkányi kutya csaholásától zengett a vadászház előtt húzódó völgy. Az előadást a négylábúak és gazdáik is nagyon élvezték, talán csak a kan volt más véleményen, akinek egy orvtámadástól megreccsent az egyik füle és ott hagyta valahol a fűben az egyik fogát is.

A vacsora – hála Ternyák Sándor séfnek – ismét pazar volt, a kedves és segítőkész személyzetnek köszönhetően pedig  kifogástalan volt minden más is. Köszönjük a vadászház gazdáinak, Zsókának és Daninak, hogy ismét rendelkezésünkre bocsájtották ezt a patinás helyszínt.

Továbbá köszönettel tartozunk a rendezvény támogatóinak is, hiszen nélkülük nem tudtuk volna megvalósítani a rendezvényt. Ők név szerint:

– OMVK Nógrád megyei Területi Szervezete
– OMVK Heves megyei Területi Szervezete
– ORYX Vadászbolt és Fegyverjavító
– Weigl Vadászbolt
– Gemenc Vadászbolt
– Voiler Vadászbolt
– Magyar Vadászlap
– Orion Pharma
– Szoboda István szíjgyártó-nyerges

Utánkeresők Baráti Köre

000.jpg

kép 1 / 129