A csőbe szorult disznó

2014.07.13. Vadászcimborám hívott, hogy “hátracsúszott” egy lövéssel a zabon, egy nagyobbacska süldő lehet a sérelmezett. Esti lövés volt, visított is a disznó, el is vágódott, vér is van bőven az elején. Reggel rá is néztek kutyával, de még ifjonc az Eb és ezért csak nézzek utána. Meg is indultunk fiammal Gabóval, kutyájával Cirkával és természetesen Ronyval.
A rálövésnél találtunk vért, Rony már el is lépett, Gabó pedig vezetéken Cirkával tűnt el a gazosban. Figyelvén a Garmin kijelzőjét, olyan 180 méterre már valamit bogozott Rony, Gabóék haladtak a csapán, amikor csaholás ütötte meg fülünket. Megindultunk jó széllel a hang irányába, ekkor már mind a két kutya csaholása hallatszott, kevesebb mint 100 méterről. Aztán már csak 20 méter, aztán 10, egy murvás erdei úton álltam. Az útra fel-fel szaladtak a kutyák, de a disznót nem láttam. Nagy volt a fedettség, de már 2 méterre ugattak a kutyáink, be az út alá.

Nézem, hát egy 500 mm átmérőjű betoncső átereszbe ugattak befelé, de bemenni egyik sem mert. A múltkori “borzos” túra után megfordult a fejemben, hogy esetleg valami kotoréklakót szorítottak meg odabenn keresés közben, de aztán meghallottam a disznót, amint állkapcsát dühösen csattogtatta. Kis kerülővel odalopakodtunk a bejárathoz, de sötét volt odabenn. Ekkor már Cirkát megfogattam Gabóval, hogy a csőbe be-be ugró Ronyt hátulról rá ne tolja a disznóra, gátolva ezzel a menekülésében.

Vissza az autóhoz, mert ott volt lámpa, és lámpával bevilágítva már láttuk a félúton megszorult szürke disznót. Megadtam a kegyelemlövést, és el kellett menni szerszámokért, amivel beérünk a csőbe a disznóért, hogy ki tudjuk húzni.

Kihúzva aztán látszódott, hogy nem is volt annyira kis darab, és gerinctüske lövést kapott az este, amivel üldözhettük volna sokáig, ha nem így akar megbújni… Az egyébként átlagos rutinmunkából így lett ritka és emlékezetes történet.

Szabon Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.