Arina “iskolában” – avagy miket eszel ki néha a vérebes…

Arina a fiatal hannoveri véreb kiválóan dolgozik a mesterséges és valódi csapákon is, de az élővaddal szemben kicsit megszeppenten viselkedett. Különösen, amikor hajszára került volna sor. Endrének ajánlottunk valamit a “hajsza” gyakorlására, ami őt tovább fejlesztett. Csak néhány segítő, egy disznóbőr, egy riasztó pisztoly, és egy alkalmas helyszín kellett. Máris készen volt az “éles” helyzetet imitáló sebzett disznó keresés. Az eredmény az alábbi videón látható.

Hajtásnapok terítéken

Elérkezett a hajtások, terelések ideje, és ez okból úgy gondoltuk érdemes néhány gondolatot megosztani ezzel kapcsolatosan. Természetesen az utánkeresés szempontjából vizsgálva a dolgokat. Ez az időszak, november elejétől január végéig nagyon zsúfolt számunkra. Sorban követik egymást a társas nagyvad vadászatok, ahol többnyire szép számmal akad munka. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Előadás Miskolcon

2012.09.27-én Dákay Zsuzsanna, Kaszó Kupa nyertes vérebvezető, a Diana Vadászhölgy Klub és az Utánkeresők Baráti Körének alapító tagja a Miskolci Vadászklub kedves meghívásának eleget téve, előadást tartott Szöcske kutyájával együtt teljesített utánkereséseiről a Miskolc Városi Könyvtárban. Az izgalmas, baráti hangulatú előadást estébe nyúló beszélgetést követte. A téma természetesen továbbra is az utánkeresés volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vérebvezetékkel a kézben – női szemmel

A vadászat, a természet és a vad szeretetének kezdete számomra gyermekkoromig nyúlik vissza. Édesapám vadász. Háromévesen ismertette meg velem az erdőt és a vadászat világát. Állítása szerint attól a pillanattól fogva már kiolthatatlan lett belőlem, minden vadászati megmozduláson részt akartam venni, kegyen az esti lesvadászat, hajnali cserkelés, társasvadászat vagy akár társadalmi munkán való részvétel. Sok mindent láttam, hallottam, tapasztaltam, amit a későbbiek során könnyen tudtam kamatoztatni. Egyszóval, nem könyvből tanultam ezt az ősi szenvedélyt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy határon túli keresés rövid története

A jó orrú vérebnek könnyen híre megy, így esett, hogy egy péntek reggel, Szlovákiában megsebzett bikához hívták Dákay Zsuzsát. Egy tacskó kopóval már próbálták keresni a sebzettet, de eredménytelenül. Zsuzsa és Szöcske szombat hajnalban indultak, és fél nyolcra értek a farkasok és medvék birodalmába. Addig, amíg oda értek már lett egy másik sebzés is.

Szerencsére az első lövésről készült videó és azt végignézve a sebzést Zsuzsa gerinctüske lövésnek ítélte, így a másodikkal kezdtek. Vér nem volt, de az elmondás alapján könnyebbnek ígérkezett az a munka. Hátracsúszott lövésnek tűnt, a bika meg is feküdt 200 m után, csak felkeltették… Egy kattintás ide a folytatáshoz….