Mindig nagy gondot fordítunk az utánpótlás nevelésére, ezt már biztosan észrevettétek. Sokkal egyszerűbb lenne minden utánkeresést a tapasztalt kutyákkal végezni, gyorsabban is menne, kevesebb dologra kellene figyelni, ám nem felejtjük el, hogy valamikor, valahogyan a tapasztaltabbak is elkezdték. Kinek több, kinek kevesebb segítség jutott, de ez csak egy dolog. Lehetőséghez jutni kezdőként, az a legnehezebb. Márpedig az kell ahhoz, hogy fejlődni tudjon egy kutya. Szeder és Balázs újabb mérföldkőhöz jutottak az elmúlt hétvégén. Erről olvashattok most.

„Furcsa időszak volt az elmúlt pár hét. A munka miatt csapázni sem igazán volt idő, éles munka pedig egyáltalán nem akadt. Nem csoda, hogy Szeder sem nagyon fért már a bőrébe, és én is nagyon vártam valami mozgalmas eseményt. Továbbá az is feszélyezett, hogy bár több sikeres dermedtre vezetést abszolváltunk, a hajsza mégis kimaradt eddig az életünkből. Sokat játszottunk, gyakoroltunk, tudom, hogy kapós kis kutya, de nem láttam még soha mit művel sebzett vadnál. Mindez persze némi feszültséggel is bírt. Mi van ha fél majd a vadtól? Mi van, ha nem teszi a dolgát?”

A folytatást ide kattintva Balázs és Szeder saját blogján olvashatjátok:  http://hannoverinegykezlabas.blogspot.hu/2013/12/az-elso-szarvas-az-elso-hajsza.html