Magunk mögött tudhatjuk a 2013-as évet, sok minden történt ismét. Sok szép eredményes utánkeresés, hosszú, fárasztó, de sikertelen munkák, számtalan sérülés a kutyáink körében, rengeteg új ismeretség és barátság. Ezekből készítettem egy rövid kis összegzést.

Ha csak a száraz tényeket néznénk, akkor igen gyorsan végeznénk a számadással. 2013-ban 299 vadat találtunk meg és hoztunk terítékre. Nagyobbrészt vaddisznó sebzéseknél segítettünk, 178 db-szor voltunk eredményesek. Gímszarvasból 88 db került terítékre a kutyáinknak köszönhetően, amiből 48 gímbika volt. Természetesen ezek nagy része szeptember-októberben esett. Őzből 20 db, míg muflonból 10 db gazdagította az eredménylistánkat. Dámvad viszont alig akadt, nem igazán jellemző ezen a vidéken. Csupán 3 darabot írhattunk fel az év végéig. Nem összesítettük pontosan, de valahol 450 környékén lehetett az indítások száma. Sajnos még a legnagyobb elszántság és a legjobb felkészültség mellett sem lehet minden vadat megtalálni, de nyugodtan mondhatjuk, hogy minden esetben megtettük, amit lehetett, ami egy lelkiismeretes vadásztól elvárható. Sajnos ez évben sokszor megsérültek a négylábú társaink, ám kemény fából faragták őket, a gondos ápolásnak és szívósságuknak köszönhetően rövidesen ismét munkába álltak.

Az előbbi számoknál érdekesebb lehet, hogy kis csapatunk szervezett együttműködésének eredményeként 37 sebzés alkalmával adtuk át egymásnak a lehetőséget. Ez annyi mint egy átlagos vérebes egész évi lehetősége, és nagy valószínűséggel senki nem járt volna utána, ha a hívott, de elfoglalt tag, nem adja tovább.

A korábbi alkalmak eredményeként sok meghívást kaptunk társasvadászatokra. Ötvennél is több napot töltöttünk hajtásokon, tereléseken várakozva, hogy a szerencsétlen lövéssel megsebzett vadat azonnal keresni tudjuk, ha szükséges. Nem volt haszontalan dolog ez, hiszen majd minden alkalommal volt sebzés, és egy-két általunk megtalált vad mindig szaporította a terítéket. Na, és ami számunkra különösen fontos, ilyenkor a kezdő, fiatal kutyák is ismételt lehetőséget kaptak, hogy kontroll mellett sajátíthassák el a nyomkövetés és vadűzés fortélyát. Így aztán idejének és képességeinek megfelelően mindenki kivehette a részét a keresésekből, mert alkalom az volt rá elég. Sokszor indultunk ezen kívül is együtt keresni. Egy tapasztalt és egy kezdő, hiszen a megszerzett tapasztalatot tovább kell adni.

Ám az utánkeresés számunkra ez évben sem csak a terepi munkából állt. Meghívást kaptunk a Fehovára és az első Vadhof-ra is. Ott voltunk a Vadászati Kultúra Napján, az Országos Vadásznapon és minden megyei vadásznapon a környéken. Ahol kérték, a lehetőségek szerint kutyás bemutatókat is tartottunk. Úgy látjuk, hogy nagy jelentősége van ennek a közvetlen kapcsolatteremtési lehetőségnek. Fontos egyrészt azért, hogy a vadászok később – már ismerősként – nagyobb bizalommal forduljanak felénk, másrészt a nem vadász emberek is közelebbről megismerhetik a munkánkat. A mostanság forrongó vadász – nemvadász ellentét is jól mutatja ennek szükségességét, mivel az ellentétek sokszor az ismeretek hiányán alapulnak.

A tavasszal megszervezett nyílt hétvégénk is nagy sikert aratott, pedig az időjárás nem volt épp mellettünk. Sajnos több ilyen eseményt idő és energia hiányában nem tudtunk a 2013-as évbe beszorítani, de majd idén pótoljuk. Erre sarkall a sok megkeresés és pozitív visszajelzés is. Rengetegen kerestek és keresnek bennünket kérdéseikkel. Rajtunk nem múlik, segítünk, akinek tudunk. Nem azt nézzük, hogy valaki honnan jött és milyen fajtájú, származású kutyája van,  hanem azt hogy milyen ember és hogy hová tart.

A sok jó dolog mellett megdöbbenéssel kellett tapasztalnunk, hogy van olyan ember ebben az országban, akinek van fölösleges ideje és energiája arra, hogy tevékenységünk elé akadályokat próbáljon gördíteni, pozíciójával, személyes ismeretségével visszaélve bosszúságot okozzon, pedig jóhiszeműen azt gondolnák, hogy egy hajóban evezünk. Ám úgy látszik jobb ha résen van az ember, mert az aranylani próbáló kalaptű meglehet, hogy csak egy rozsdás vasszög, ami könnyen fertőződő sebet ejthet. Mindegy, nem szegte a kedvünket, betudtuk az irigységnek. Mi a „politikának” nem kívánunk a részesei lenni, mi vadászok vagyunk, bennünket csak az a cél vezérel, hogy a sebzett vad szenvedését minél inkább lerövidítsük és mielőbb terítékre hozzuk azt. Így tettünk eddig is, ez lesz a cél ez után is.

Vadászüdvözlettel

Horváth Dániel