Hajsza a Dunán

A mai délután egy sok izgalommal, és még több félelemmel teli utánkereséssel zárult. Reggeli vadászaton megsebzett gímborjút kerestünk, ami a lövés után átváltott a Duna töltésen. Ott a kollégám megjelölte a csapát. Mi ettől a jelöléstől kezdtük a vezetékmunkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gímbikák 2015.

December elejére a kilövésre szánt gímbikák nagy része terítékre került, elérkezett a vaddisznóhajtások és riglizések ideje. Volt egy kis időnk a kettő között, így készítettünk egy rövid fényképes összeállítást az ősz folyamán segítségünkkel terítékre hozott, sebzett gímbikák fotóiból, s emellett csokorba szedjük majd az érdekesebb keresések történeteit is. Nyitásként Mihók István egyik rövid írása következik egy olyan napról, amikor két sebzett bikát is sikerült terítékre hozniuk Vitéz kutyájával. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A torkon lőtt disznó

Hajnalban, 6,5×55-ös kaliberrel egy malac kíséretében kocogó kocára tett lövést vadászvendégünk a Zemplénben, a Tállyai Erdészet vadászterületén. A disznó megnyúlt egy méterrel, olyat rúgott ki hátra, majd eltűnt az Osztró gerince mögött. A rálövés helyén pici csontszilánkot és háj-szerű darabot találtak, igen kevés vér kíséretében, melyet ötven méterig tudtak követni – hátracsúszott lövésre gondolva. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Helyszínelők – késő esti adás

Tegnap este autóval hazafelé tartottunk, amikor a városhoz közeledve, egy vadjárta helyhez értünk a főúton. Villogó rendőrautó, útszélén várakozó roncsok, autómentő. Na, mondom itt megint gázoltak, az biztos.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, meg is csörrent a telefonom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nemzetközi versenyen jártunk

A Magyar Tacskókopó Klub tavaszi közgyűlésén merült fel az Ausztriában megrendezendő nemzetközi nehezített vércsapa versenyen való részvétel lehetősége. Az elnökünktől, Pölöskei Balázstól, megkaptuk a meghívót, melyből megtudtuk a verseny pontos menetét és szabályzatát: „mesterséges, minimum. húsz órás, vaddisznó lábbal, vérrel készített, 1200 méter hosszú csapa, törésekkel, sebágyakkal,  stb…” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az óriás

Hol is kezdjem? Talán az elején. Reggel 6:30-kor hívott Gergő barátom, hogy egy átvirrasztott éjszaka után, dideregve, egy megtárcsázott búzatarlón rálőtt egy nagy, szürke kanra, jó becsapódást hallott, de a vad vér nélkül beugrott egy napraforgótáblába. Érzése szerint a lövés hátracsúszott, s a disznó a bodrogzugi ártér irányába távozott. A kellemes, felhős idő, a nagy testű vad, a lágylövés-gyanú, és az átláthatatlan napraforgó miatt délutánra ígértem segítséget, nehogy nagyobb bajt csináljunk, mint ami van. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

2015.05.16. Bárna – Utánkereső nap

Éppen egy hete már, hogy lezajlott a második bárnai utánkeresős napunk. Aggodalommal vegyes izgalommal vártuk, hiszen az elmúlt évi rendezvény nagyon jól sikerült, a léc magasra volt téve. Nos, elmondhatjuk, hogy jövőre még nehezebb dolgunk lesz, mert ama képzeletbeli léc ismét feljebb került egy fokkal. Ez évben is több, mint hetven részvevő regisztrálta magát, a régi ismerősök mellett, sok új vendég érkezett, s gyarapította ezzel barátaink népes táborát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy történet a konokságról

Május 1-én, pénteken este jött a hívás: őzbakot sebeztek a Cserhátban. Valószínűleg gerinctüskés lett, mert a lövésre összeesett, majd kis idő múlva beváltott a sűrűbe. Szombat reggelre már volt egy bak keresésem Mezőcsáton, ami szintén gerinctüskelövött volt, aztán meg mennem kellett Füzérradványba, a Károlyi kastélynál tartottunk egy kis bemutatót Mihók Istvánnal, az Utánkeresők Baráti Körének színeiben. Azt követően, délután meg Sajóecsegen egy szintén tüskén lőtt disznót kergettünk át a Sajón, ezért csak vasárnap reggel tudtam menni keresni a bakot… Egy kattintás ide a folytatáshoz….