Kategória:

Csípd meg Darázs!

– Gyere Darázs, csípjük meg! – így indultunk az aszfaltúton átváltó, vérző vaddisznó nyomán. Még este sebezték a nagynak tűnő, magányos kant, s aztán véletlenül akadtak az úton átvezető nyomára, ahol vér igazolta a találatot. Persze a keresés már reggelre maradt.

Bárnai Utánkereső Nyílt Nap 2016

Amíg a szervezés folyik ezerszer jut eszünkbe, hogy vajon kell ez nekünk? Rengeteg idő, munka van egy ilyen egynapos rendezvényben is. Viszont amikor látjuk az oda érkező, hasonszőrű kutyás vendégeket, barátokat. Látjuk a szépen dolgozó kutyákat, a díjakkal megrakodott, elégedetten távozó vezetőiket, az előadásokat érdeklődve hallgató vadászokat és teljesen kívülállókat is, akkor azt mondjuk: igen. Kell ez a rendezvény, kell, hogy minél többen legyenek tisztában azzal, hogy mi egyáltalán a sebzett vad utánkeresése, miért szükséges, miként zajlik, hogyan lehet rá készülni és milyen eredménnyel lehet azt űzni. Igen, a végén aztán mindig odajutunk, hogy jövőre is találkozunk majd, lesz Bárnán 2017-ben is Utánkereső Nyílt Nap.

Viharos vadűzés

A delet harangozták éppen, mikor megcsörrent a telefonom. Alföldi kollégám hívott, hogy egyik ismerőse tegnap este bakra lőtt, de nem lesz könnyű eset, mert csak most kérdezték meg tőle a telefonszámom: nyilván mostanáig keresték, jól összejárták a területet. A bak – elvileg – 160-180 méterre keresztben állt, a 30.06-osból eldördülő lövés után „lábujjhegyen”, púpos háttal – egyértelműen lágy lövést jelezve – lassan belépegetett a lucernából egy repcébe, két díszlövés kíséretében… Este sötétedésig kutya nélkül, hajnaltól pedig kifulladásig kutyával keresték. “Elvállalod? Megadhatom a számod ennek a …, ezeknek a ….., na mindegy? – kérdezte. Én már elmondtam Neki, hogy sokkal több hibát nem követhetett volna el, kérlek, Te is mondd el Neki, mivel segítheti, és mivel nehezíti meg az utánkereső munkáját!”

Utánkereső Nyílt Nap – Bárna 2016 (ajánló)

Két lába van: meg is botlik…

Vasárnapra kötelező szabadságot rendeltem el valamennyi erdőművelő – most éppen ültető brigádomnak –, és magamnak is, így ennek megfelelően pirkadat előtt már a vadászterületen voltam. A nappalra ígért  20 helyett egy laza -3 ˚C fok fogadott, úgyhogy dideregve indultam cserkelni egy körülbelül négy hektáros, az erdőtelepítések közötti búzavetés környékére.

Gímbika reggeli helyett

Terelővadászatra indultunk aznap utánkeresni, készülődtünk ráérősen, amikor megcsörrent a telefonom. Egy gímbikára lőtt rá egy barátom, de a bika nyom nélkül eltűnt. Mivel – majdnem – biztos volt a találatban, kért, hogy nézzünk utána a dolognak, mert nem hagyja nyugodni. Közel is volt, útba is esett, időnk is volt, elvállaltam.

A nehézsége a szépsége – avagy az utánkeresésről, kicsit másként

Örvendetesen sok visszajelzést kapunk a munkánkról: sok-sok dicséretet, s olykor – kár lenne tagadni – építő jellegű kritikát is. Ezúton is köszönet érte! Azonban vannak, akik szerint csak a sikeres munkákról számolunk be, csak a munkánk szépségeit emeljük ki, ezzel pedig sokakban azt a téves képzetet keltjük, hogy az utánkeresés egyszerű feladat, óriási élmény, bárki bármikor hozzákezdhet. Be kell ismernünk, hogy bizony sokakban élhet ez a kép, pedig ez az illúzió TÉVES!

Erdőzúgás!

A hófödte Zemplén rengetegébe hívtak egy .243-as kaliberrel lábon lőtt kos kereséséhez. A hétvégi észak felől tomboló fergeteg nemcsak hogy betakarta a nyomokat, hanem helyenként 10-15 méterre az eredeti csapától is találtunk a hóréteg tetején tovaguruló fagyott vérszemcséket.

A születésnapi bika

Folytatjuk a gímbika kereséseinkről szóló történeteinket. Mihók István eképpen emlékezik meg egyik őszi kereséséről:

Lassan lecseng a bőgés, de szerencsénkre még akadt munkánk: 25-30 méteres távolságban félkeresztben-szemben álló – már a vadászt és kísérőjét figyelő – bikára, 7×64-es kaliberű fegyverrel tett lövést a segítségünket kérő kolléga, aki születésnapja alkalmából kapta ajándékba a lehetőséget. A bika hátra kirúgva jelezte a találatot, majd eltűnt egy ugrással és nagy zajjal a sűrűben.

Hit és bizalom

Gímbika kereséseinkről szóló sorozatunk következő története leginkább a négylábú társainkba vetett bizalomról szól. A sebzett vad kereséséhez elengedhetetlen feltétel a megfelelő felkészültség, de legalább akkora jelentősége van az együtt töltött évek alatt kialakult, egymásban való feltétlen bizalomnak is. Akár azt is mondhatnám, hogy hit nélkül nem érvényesülhet a tudás sem.