Csípd meg Darázs!

– Gyere Darázs, csípjük meg! – így indultunk az aszfaltúton átváltó, vérző vaddisznó nyomán. Még este sebezték a nagynak tűnő, magányos kant, s aztán véletlenül akadtak az úton átvezető nyomára, ahol vér igazolta a találatot. Persze a keresés már reggelre maradt.

Miután leparkoltunk és a sebzőt eligazítottam a továbbiakat illetően, Darázst a megjelölt helyre vezettem. Szólnom se kellett, értelemszerűen kanyarodott a csapára, ahogy kereszteztük azt, és neki indultunk az emelkedő domboldalnak. Dús vegetációban, magasra nőt aljnövényzetű akácosban indult a keresés. A csalán és lágyszárú társai nyakig érő sűrűséget alkottak. Ez – bár nem volt túl kellemes – segítette a munkánkat, hiszen így könnyen észrevehetőek voltak a kezdetben még sűrűn mutatkozó kenések. Az első kaptatót megmászva egy laposabb részhez értünk, ahol kiterjedt dagonya került az utunkba. Onnan jó néhány váltó kínált további menekülési lehetőséget. Folytatás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.