Jumurdzsákék munkában

Ma jó napunk volt Somával. Reggelre egy jó nagy erdei sétát terveztem, mert 2 hete nem volt idő kimozdulni. Egy hétig alig láttam a múltkori keresés miatt, akár Jumurdzsák. Kerültem a fényt, mint a baglyok. Utána meg idő nem volt.

Már fel is öltöztem, cihelődtünk, amikor csöng a telefonom. Sebzett disznót kellene keresni. Na ez jó kis séta lesz. Puska, vezeték, hosszú ujjú zubbony és már úton is voltunk a találkozóhely felé. Onnan Nivával mentünk egészen a szóróig. Érkezésünkre éppen odébb állt egy muflon nyáj. Soma nagyon izgatottan figyelte őket.

A disznó, mint kiderült, valószínű kan. Egyedül jött, de nem akart kijönni a szóróra, így a sebző akkor lőtt rá, amikor éppen szemben állt a lessel a fák közötti kis nyiladékon. Kb 60-70 méter a lőtáv, ismeretlen SP lőszer, 30-06 kaliberben. A disznó a lövést követően jobbra elszaladt.

Este a rálövés helyén lámpafénynél egy csepp vért talált, de a további hosszadalmas keresés ellenére semmi mást. Az eső is esni kezdett, így reggelre maradt a keresés.

A rálövés helyén még ott volt az elmosódott vércsepp és egy kis darab porcot is találtam. Láb vagy horzs lövésre gyanakodtam. Somát odavezettem, szépen el is indult a muflonok után. Kissé gyagyás volt a hosszú szünet miatt. Visszavezettem a rálövés helyére és megtettünk jobbra egy félkört. Szépen el is indult a vélt menekülési irányba. Vagy 50-60 méter után találtam pár csepp vért. Később még többet is, sőt Soma egy darab csövescsont-szilánkot jelzett. Innen már biztos volt a láblövés. Egyre erősödő húsvér mentén haladtunk észak felé a rudas erdőben, át a murvás erdészeti úton, fel a hegyoldal irányába. Gondoltam hogy a hegytetőn lévő sűrűt célozta meg a disznó.

Haladtunk vagy 600 métert nagyrészt rétegvonal mentén, amikor hirtelen megszűnt a vér. Húsvérnél ez nem újdonság. Soma derékszögben jobbra kanyarodott, ismét hegynek fölfelé mentünk. Itt láttam benne némi bizonytalanságot. Kezdett légszimatra váltani, amit nem nagyon szeretek. Mivel látszólag csak szédelgett, visszavezettem egy darabon, és ismét a vérhez vittem. Újra ráállt a csapára, de kicsit jobban fékeztem. Ugyan ott mentünk végig, jobbra kanyarodtunk fölfelé. Vér semmi. Próbáltam én is jobban figyelni, és meg is láttam vagy 100 méter után pár elmosódott vércseppet. Tudtam, hogy most már nem lesz baj. Bár a sebző erősen kételkedett az esetleges sikerben.

Felértünk a hegytetőre, az öreg erdő szélére. Régen jártam már erre, bekerítették a sűrűt. A disznó kelet felé haladt párhuzamosan a kerítéssel. 200 métert mentünk a völgy irányába, amikor Soma visszafordult, és a most már jobbra eső váltókat kezdte leellenőrizni. Vagy 100 métert haladtunk visszafelé a csapán, amikor letért jobbra egy váltón. Térdig érő szedres fűben haladtunk észak felé az öreg tölgyek, bükkök között, párhuzamosan a rudas erdővel. A váltó később bekanyarodott a rudasba, de továbbra is északnak tartottunk. Megtettünk ismét vagy 500 métert, amikor Soma néhány csepp vért mutatott. Ez jó jel volt. A disznó innen megint elkanyarodott derékszögben le a füves hegyoldal felé és egyenesen megcélozta a völgy túloldalán lévő sűrűt.

Újabb 500 méter után elértük a fiatal tölgyest a völgy alján. Itt megálltam, mert ez már erdészeti terület. Telefonáltunk, meg kellett várni az erdészt. Soma igen nehezen viselte ezt a kényszerpihenőt. Csaholt, nyüszített, nagyon ment volna.
20 perc múlva meg is érkezett a kíséret. Lecsatoltam a puskaszíjat hogy ne akadályozzon és Somával beváltottunk a sűrűbe. 100 méter bujkálás után egy vacokhoz értünk, ahol némi tanulmányozás után találtam egy kis vért. Alighanem Soma ugatása ugrasztotta ki innen a disznót. Újabb ötven métert követően megint egy vacok, de vér nélkül. Viszont benne volt a disznó nyoma.

Nyomultunk tovább. Szerencsére kökény nem volt, csak egy kis szederinda meg galagonya. Éppen egy sűrűbb részen bújtam Soma után, mikor mozgás támadt előttem. Somát gyorsan lecsatoltam és elviharzott. Pár másodperc múlva már csaholta a disznót, de gyorsan távolodtak. Amennyire lehetett siettem utánuk. Úgy 300 méterre megállapodtak, de mire valamennyire megközelítettem őket, újra távolodni kezdtek, aztán csend. Nyilván lent voltak már a következő völgyben, azért nem hallottam őket. Siettem, ahogy tudtam tökön-babon át. Pár perc futás után hallottam, hogy Soma egy helyből ugat. Mintha a szemben lévő hegyoldalról jönne, de nem itt előttem vagy 200 méterre. Egy helyben állította a disznót. Szerencsére éppen kiértem egy kitisztított útra, ahol gyorsan a közelükbe tudtam szaladni. Még mindig egy helyben forognak, de nagy mozgás volt a sűrűben. Gyorsan leellenőriztem a szélirányt, éppen felőlük fújt, úgyhogy óvatosan kezdtem közelíteni egy váltószerűségen. 100 méterre lehettek, de 10 méternél nem nagyon lehetett messzebb látni. Soma egyre jobban feltüzelte magát. Fél úton járhattam, mikor a disznó megelégelte a dolgot és srégen felém mozdult. Egy pillanatra meg is láttam a hátát, ahogy a hegyoldalon alattam közeledett. Aztán újra előtűnt vagy 15 métere egy szederindás részen. Hirtelen el kezdett pörögni, mint amikor a kutya kergeti a farkát. Somát ugyan nem láttam, de gondolom ő okozta a kellemetlenséget, mert nagyon acsarkodott. Végül a disznó előre ugrott, Soma mögötte pár méterre, így gyorsan oldalba lőttem. Összeszakadt, Soma a hátára vetette magát, de még igen rúgkapált, tátogott, meg pislogott, úgyhogy mellé szaladtam és nyakon lőttem. Elég derék kan volt, úgy 100-110kg élősúlyban, de fiatal, 16 cm körüli agyarakkal. Szemből a bal első lába volt magasan ellőve, de kifordult a lövedék, nem hatolt a testüregbe. Jól megforgatta Soma. A bal füléből hiányzott is egy kis darab. Somának szerencsére kutya baja, csak a bal szemével pislog erősen, egy szederinda megszúrhatta. A jövő héten ő lesz Jumurdzsák…

Képek:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.