Természetesen meg is indultunk a faluból az erdő felé vezető úton, és több járőr segítségével megkezdtük a keresést. Máig nem tudom, milyen megérzés alapján választottam éppen azt az elhagyott ösvényt, melyen haladva lehempergett részhez értem. Aztán ismét semmi látható nyom, de kíváncsiságom vitt előre, hogy mi okozhatta a növényzet ilyen letiprását. Ekkor már Ronyt is érdekelte a dolog és haladt előttem pár lépéssel. Beljebb érve ismét le volt tiporva a növényzet, „valami” vonszolhatta magát.

Kicsit később széthajtva a növényzetet, először egy pár gumicsizmát, majd arrébb a földön fekvő embert is megláttam. A képen is jól látható magas gazban leltünk rá a már 24 órája magatehetetlenül fekvő idős bácsira. Azonnal mentőt hívtak hozzá, hogy ellássák.

Leírhatatlan érzés volt ez, főleg hogy 2 órán belül felhőszakadás szerű vihar vonult végig a területen. Ezek is mi vagyunk, mert soha sem adjuk fel.

Jó egészséget kívánok a bácsikának , és köszönjük a bizalmat a sajókazai rendőröknek.

Szabon Gábor