Hozzávalók:
– egy darab deres halántékú, Márton nevű vadőr
– egy muflonvadászatra érkező vendégvadász-csoport
– egy szép vadászház a Zemplén mélyén
– egy-két köves, sziklás, meredek oldalú hegy
– két liter barackpálinka (igény szerint birs, ínyenceknek törköly)
– Tokaji furmint (sok)
– lőbot
– néhány 75-85 centiméteres csigahosszúságú muflonkos
– egy darab jól dolgozó véreb, s vezetője
Előkészítés: a vendéget megérkezésekor a vadászház teraszán pálinkával kínáljuk, porzó gégéjét vacsora közben rendszeresen száraz furminttal, igény esetén pálinkával locsoljuk, majd éjszaka néhány órát pihenni hagyjuk. Hajnalban, virradat előtt egy órával autóba ültetjük, fegyvere zárdugattyúját teljes kijózanodásáig zsebre tesszük, majd lehúzott ablakkal a bortól elnehezült fejét kiszellőztetjük. Ha még opálos a tekintete, egy meredek, vadban szegény hegyoldalon megsétáltatjuk, az esetleg utunkba keveredő vadat krákogással, zörgéssel, hangos beszéddel „véletlenül” elugrasztjuk, illetve a vendég által is észrevett vadat „kímélendő”, „nem lőhető” jelzőkkel illetjük..
Elkészítés: ha vendégünk szeme kitisztult, a zárdugattyút visszaadjuk, s fegyvere megtöltésére kérjük. Ha még szóba áll velünk, muflonos helyek felé fordulunk, s az első utunkba eső nyájból kiválasztjuk a megfelelő golyóra érett, közel kilencven centiméteres csigákkal rendelkező, félkeresztben szemben álló daliát, s hatvan méteres távolságból „Bitte schießen!”-t suttogva lőbotra támasztott fegyverének elsütésére bíztatjuk. Közben a feltűnően nyugodt muflonok bambaságán csodálkozunk. A mellette és kissé mögötte álló kisebb kos találatjelzése esetén szemöldökünket összevonjuk, a helyszínt öt perc múlva megvizsgáljuk, majd sok vágott szőrt és apró csontszilánkot találva a környéket 3-4 órára pihenni hagyjuk; közben kalapunkat a friss avarba tiporjuk, s vérebes cimboránk számát térerőbe érve előkeressük.
Míg a helyszín pihen, elkészítjük a stratégiát: mivel a vadőr autóján nem fog a fék, a vérebes terepjárójával felküzdünk az Osztró-tetőre, Tamást megbízzuk, hogy vigye le a völgybe az Toyotát, s ott térerőt keresve türelmesen várjon, míg Márton vadőr és a vérebes páros a sebzett vad nyomát követi.
A szükséges pihenőidő után a vérebet a sebzett vad nyomára tesszük, s 850-900 méteren át a meredek, köves hegyoldalon a vezetéket erősen fogva, bukdácsolva követjük, majd a friss sebágynál hajszára engedjük. További 600 méter után a hátsó láblövött kost 3 lövésből terítékre hozzuk, kalapunkat levéve a végtisztességet megadjuk. A területet jól ismerő Mártonra hallgatva a kost völgyirányba lehúzzuk, Tamást megkeressük, s Márton nap alkalmából az autóban található aszútörköly pálinkával mindkettejüket néhányszor megkínáljuk.
A vadászházhoz vezető úton Márton lakásánál megállunk, s két liter gönci barackpálinkát az autóba helyezve a vadászházig pihenni hagyjuk. A vadászháznál terítéket készítünk, közben az elejtőt, valamint vadászbarátait rendszeresen pálinkával kínáljuk.
Az élményt vadászkürttel, valamint forralt borral tálaljuk.

Mihók István