A Magyar Tacskókopó Klub tavaszi közgyűlésén merült fel az Ausztriában megrendezendő nemzetközi nehezített vércsapa versenyen való részvétel lehetősége. Az elnökünktől, Pölöskei Balázstól, megkaptuk a meghívót, melyből megtudtuk a verseny pontos menetét és szabályzatát: „mesterséges, minimum. húsz órás, vaddisznó lábbal, vérrel készített, 1200 méter hosszú csapa, törésekkel, sebágyakkal,  stb…”

A két induló eb, Didó és Stikli

Többszöri egyeztetés után Bognár Tamás barátom és én neveztünk Didóval és Stiklivel. Gyakorolgattunk a kutyákkal, mert egyikünk ebe sem nagy mesterséges csapa rajongó, közben pedig becsúszott egy-egy természetes munka is. Már közeledett a verseny időpontja, amikor nem egész két héttel az indulás előtt Stikli köhögni kezdett és nagyon levert lett. Rohantunk vele az orvoshoz, mert kennel köhögésre gyanakodtam. Mindenféle vizsgálat után kiderült, hogy az óvintézkedések ellenére babéziás lett és folyadékkal terhelt a tüdeje. A diagnózis elég lesújtó volt. Állatorvosunk bíztatott, hogy megfelelő kezeléssel gyorsan rendbe jön. Ez nagyjából így is lett, pár nap alatt elmúlt a köhögése és a kedve is egyre jobb lett, viszont a kaját úgy kellett belediktálni, mert nem nagyon akart enni. Indulás előtt két nappal rápróbáltunk egy tizennyolc órás csapára, szépen felvette a nyomot, majd kilengve követte. Ötven-hatvan méter után lefeküdt a csapán és nem ment sehová, egyszerűen elfáradt. Felhívtam a klub elnökét és vázoltam neki a helyzetet, megbeszéltük, hogy azért elindulunk a versenyen, legfeljebb nem tudjuk teljesíteni az előírtakat. Míg telefonáltam Stikli jót szundított. Amikor befejeztem, feloldottam, ő pedig elindult a nyomon, tökéletesen kidolgozta azt. Ennek igazán örültem és bíztam benne, hogy szombatig erősödik annyit, hogy végig tudjon menni a versenyen.

Péntek délután indultunk Tamás barátommal és a családjával, pár óra autózás után megérkeztünk Breitenfurt mellé egy kis szállodába. Szobáink elfoglalása után gyülekező, kürtösök, köszöntők, bemutatkozások, és vacsora következett. A vacsora után elmondták a szabályokat és kihúztuk a csapák sorszámát. Tamásnak a hármas, nekem az ötös csapa jutott. Ezt követően poharazgatással, beszélgetéssel telt az idő a takarodóig. Másnap reggel hétkor volt gyülekező és a reggeli. A versenyzőket beosztották a bírópárosukhoz és elindultunk a verseny színhelyére. Pár percet autóztunk a szépen karbantartott erdei utakon. A négyes számú induló volt előttem, míg ő a kutyájával dolgozott, nekünk várakoznunk kellett egy kijelölt területen. Kicsit sétálgattunk és mivel sokára jöttek letelepedtem egy tuskóra, Stikli pedig aludt egyet. Igazából az esélytelenek nyugalmával vártam, hogy sorra kerüljünk. Tudtam, hogy kiskutyám még nem gyógyult meg tökéletesen és nagyon fáradékony. Több mint egy óra múlva visszaérkezett az osztrák versenyző, a korona és a bírók. A kutyán és vezetőjén töret díszelgett, ezért gratuláltam nekik. Pihentek, ittak, beszélgettek kicsit a bíró urak, majd szólítottak és elvezettek a számunkra kisorsolt csapához.

A kezdés egyértelműen jelölve volt, nem kellett előkerestetni. Elfektettem a kutyám és megnéztem a „rálövés” helyét. Jeleztem az indulásunkat és feloldottam Stiklit. Ő megszagolta a kis szőrős bőrdarabkát majd egy kis kör megtétele után elindult a nyomon. Magabiztosan, lendületesen haladtunk, jelezve a sebágyakat és a vércseppeket. A töréseket is kis kontroll körrel szépen kidolgozta. Egy egészséges vad fekvését is megmutatta, pár métert le is tért a csapáról, de korrigálta magát és visszaállt a nyomra. Jó ütemű, pontos munkával jutottunk el a nyom végére kihelyezett friss disznóbőrig, kicsit játszottunk vele, de nem nagy kedve volt Stiklikének. Aztán kürt, töret átadás, majd gratulációk következtek. A főbíró értékelte munkánkat és közölte, hogy maximális pontszámmal, tizenöt perc alatt sikerült teljesítenünk a feladatot, ami azt jelenti, hogy pontszám azonosság esetén az idő fog dönteni. Készítettek pár fotót rólunk és indultunk is vissza az autókhoz, majd a szállodába. Az ebéde után kürtszó köszöntötte az egybegyűlteket és következett az  eredményhirdetés. Tamás a hetedik helyen végzett, mi a hibátlan, tizenöt perces teljesítményünkkel az első helyet értük el.

A magyar csapat

Azt sajnálom csak, hogy nem láthattam a többiek munkáját, mert remek kutyavezetőkkel és gyönyörű tacskókopókkal versenyezhettünk.

Vadászüdvözlettel:

Szloboda István

Képaléria: