0 thoughts on “Images tagged "magyarnandor-2012-09-28"

  1. Sziasztok!

    Szerintetek melyik a legjobb keliber az utánkeresésre? Mert én most akartam venni egy 223 remington kaliberű 56 cm hosszúságú csővel csak nem tdom hogy jó választás lenne e.

    • Szervusz László!

      Az általad kiszemelt fegyver nem utánkeresésre való. A korábbi hozzászólásokban olvashatsz megfelelő, erősebb kaliberekről. Én 8×57 kaliberű fegyvert használok most, kisebbet nem is ajánlanèk.
      Üdv, Dani

    • Az Oryx Vadászboltnál Major Attilát keresse. Jobb oldalt megtalálja a hivatkozást.

      Üdvözlettel
      Horváth Dániel

    • Szia!

      Javaslom, hogy keresd a Magyar Véreb Egylet tenyésztésvezetőjét, Pukánszki Zoltánt. A honlapjukon megtalálod az elérhetőségét.

      Üdvözlettel
      Horváth Dániel

  2. Tisztelt Tenyésztők!
    Jómagam 20 éve vadászember vagyok, aki a vadászaton túl természetjáró is. Nagy örömömre most a fiam is vadász lett és ezen a vonalon tervezi a jövőjét is. Hat éve kutyám elpusztulását követően nem akartam másik erdőjáró társat. Most szeretnék egy kutyát magunk körül, akit az erdőre is velünk jön. Egy ideje válogatok a fajták között és a tacskókopó fajta tetszik mind testi adottságokra, mind a fajtáról olvasott tulajdonságokra való tekintettel. Kérem aki olvassa és tud segíteni, hogy egymásra találjunk írjon nekem az info@biohilfe.hu címre. Köszönettel: Hűvösvölgyi József

  3. Sziasztok!
    Érdeklődnék hogy hozzátok csak törzskönyves kutyával lehet bekerülni? Ha nem, akkor mi a módja és a feltétele a felvételnek?

    • Szervusz!

      Ez egy kicsi egyesület, elsősorban nem a tagság duzzasztása a cél. Az egyesületi forma a lehetőségeink kibővítését és működésünk hivatalossá tételét tette lehetővé, de nem tervezünk a közel jövőben bővítést. Az alapító tagokat követő újabb tagok mind beadtak az egyesület felé egy felvételi kérelmet, illetve egy – mondjuk úgy – „szakmai önéletrajzot”, aztán az egyesület közgyűlése döntött a tagfelvételről. A tagságnak nem feltétele egyébként a törzskönyvvel rendelkező kutya birtoklása.

      Üdvözlettel:
      Horváth Dániel

  4. Üdv!

    Nem is tudom hogyan kezdjem.
    Talán úgy, hogy jó ideje már sokkal jobban érdekel, ha a vadásznak kísérőként örömet okozhatok.
    20 éve vadászom, vadásztatok is időnként, ha több a vendég, mint a vadőr.
    Az utánkeresés is egyre jobban érdekel, ezért beszereztem egy kutyát.

    Bevallom őszintén nem mertem drága kutyát venni, mert nem tudom, hogy mennyire vagyok – főként az időfaktor miatt – alkalmas arra, hogy profi, sokat dolgozó vérebes legyek.

    Amit szeretnék, hogy társaságunkban a sebzett vadat lehetőleg minél hamarabb megtaláljuk.
    Sajnos a kutyatartás itt nem dívik, társaságunk elöregedett, sokan nem is szeretik a kutyát…stb. (gondolom sokak számára ismerős ez a helyzet…)

    Szóval nem akartam beruházni első körben, mert én is csak most tanulom a szakmát, ezért esett a választásom egy olyan kutyára ami nem is fajtatiszta.
    Az apja egy csodálatosan szép bajor (aktívan dolgozik) az anyja pedig egy tacskókopó.
    Nem tervezett frígy következménye lett az alom, de nekem nagyon megtetszett és egy jó kiállású kant el is hoztam.
    (Igazából echte „bajor vérebül” néz ki a kutya, a fejformán látszik a kopós beütés…de nagyon szép, arányos és erős kutya.)

    Gímszarvasból áll a bevételünk jelentős része és bizony akadna feladat…de nem csak szeptemberben, mert sebzés tarvadra és disznóra is mindig akad.
    …de bakunk is elvész 1-2, amit szerintem érdemes lett volna kutyával megnézni.

    Esetleg tudtok, hallottatok-e ilyen keverék kutyáról amelyik eredményesen dolgozik?
    Mik a tapasztalatok vele?
    (A kutya februárban lesz 4 hónapos, de csak jövő héten kapja meg az utolsó oltást, addig nem szeretném szabadba kivinni.)

    • Szervusz Roland!

      Alapvetően a fajta „tisztasága” nem befolyásolja azt, hogy hogyan fog dolgozni a kutya. Ha az ősök jók voltak, akkor van esély rá, hogy örökölte azt és sikerül előhozni belőle a vadászösztönt.
      A fajta tisztaság inkább azért fontos, hogy megőrizzük az adott fajtát. A törzskönyvük pedig egyfajta garanciát jelent arra, hogy szakértelemmel lettek kiválasztva és párosítva a felmenők. Ez azért fontos, hogy kiszűrhesse az ember az örökletes betegségeket, amik nem kívánatosak sem az egyed, sem a fajta szempontjából. A keverék kutyáknál erre nincs nagy esély.
      A vadnak egyébként ugyan mindegy, hogy milyen kutya találja meg. Sok kitartást kívánok a kiskutya bevezetéséhez, mert arra lesz a legnagyobb szükség. Szabadítsatok meg minél több vadat az oktalan szenvedéstől és mentsetek meg minél több húst és trófeát a pusztulástól.

      Üdvözlettel:
      Horváth Dániel

      • Üdv!

        Régen jártam erre, de szerencsére most van apropója annak, hogy írok. Korábban írtam keverék kutyámról, aki most 11 hónapos. Készítettem neki pár műcsapákat, de bevallom őszintén sokat – munkám miatt – nem tudtam csinálni.
        Ami biztató volt, hogy utoljára már – vér nélkül – szarvaslábat húzva elég jól ment a dolog. Persze fiatal párszor láttam, hogy „átcsalinkázik” a csapát húzó barátom nyomára, de visszajött és kidolgozgatta a csapát. Éles bevetése még nem volt, a mai napon azonban átesett a tűzkeresztségen, megítélésem szerint igen jó eredménnyel, neki – elsőre – nehéz körülmények között.
        Ma délelőtt 09.30-kor voltam a sebzés helyén. (tegnap este lőttek rá egy bikára.) Sajnos ma reggel 6-7 óra között egy fegyelmezetlen, bevadászatlan kutyával 3 fő már a bika keresésére indult, tehát az erdőt össze mászkálták több száz m-en keresztül kutyástul emberestül, vagy 1 órán keresztül. AMit a vadász elmondott, hogy a vad a lövést követően (.308 Win, RWS TUG) elesett, felállt, majd újra elesett, megint felállt, majd bal oldalra a fenyő erdőbe szaladt, ott kb. 60 m után – ekkor már nem látták csak hallották – újra megállt, majd utána semmi, csak kisebb ágpattanások.
        Este nem mentek semmire, sem vér semmi egyéb lőjel. Másnap jöttek a kutyával 3-an de semmire sem mentek.

        Kutyám a rálövés helyét alaposan szagolta, megerősítette a kísérő, hogy ott esett el a bika. Kutyám kis biztatásra megindult. 2 csapát nézett meg, de kb. 10-15 m után visszafordult és egy 3. csapán indult el. Ezen már lassan haladva mentünk előre. Vér semmi, kb. 300 m után sebágy, vér továbbra sem, innen ugrasztották fel reggel állítólag a bikát.

        Megyünk tovább,majd ismét egy bokros részhez érünk, ahol a kutya ismét körbe járt, 2 váltón elindult, de visszajött végül egy harmadikon ismét indult.
        Innen már egyértelmű volt a mozgása, egyre gyorsabban ment, orra lent és egy a fenyőben lévő bokros rész felé ment. Ekkor oldottam le a kutyát. Az 1. sebágytól kb. 500-600 m-re egy zsebkendőnyi bokros részhez ért a kutya – előttünk kb. 60 m-re – bement a bokrosba és egyszercsak ugrott ki balra a bika.
        Lőni nem tudtam, mert a sűrű túlsó felén ugrott a vad. Szerencsére előtte elállítottam 2 vadászt a 2 oldali nyiladékon. Az egyiktől kb. 50-60 m-re ment át a nyiladékon a bika, de nem tudott lőni. A bika azonban beteg volt, így tovább haladva egy akácosban – a nyiladéktól kb. 60 m-re – meglassult, majd tétován megállt. Ekkor kapta a kegyelemlövést hátulról részút és a bika el is dőlt. a Kutyán engedtem a sebzett vad nyomán, azt is szépen jelölte és elsőként ért élete első bikájához! Óriási volt az öröm, elsőre vér nélküli, másnapi csapán is megtalálta a bikát, ami egyébként olyan 9 év körüli – 9 biztos! – 6.5-7 kg-os bika, rövid szárakkal és rövid középágakkal. Első lövése tökéletes helyen volt és hihetetlen módon a RWS TUG a lapockán felfelé megcsúszott, bement a mellüregbe felül, de ott a gerinc melletti izomban megállt. Hiéba no anno az RWS nem véletlenül afrikai vadra találta ki ezt a kemény muníciót. Hát így esett az első!

  5. de jó ilyeneket olvasni…a 6 x 42 Zeiss Jena távcső új tulajdonosa egy boldog ifjú vadász….az én voltam…:) sajnos a távcső nincs már meg,mert puskát cseréltem,és elkunyerálták vele együtt….:( a távcsövet azóta is bánom, a puskát viszont nem…:)

  6. Ha már gyakorlatilag harcképtelen, akkor az öreglyuknál. Persze ilyenkor is észnél kell lenni, mert könnyen kirúghatja az ember fogát – mégiscsak az életéről van szó. De előfordult olyan is, hogy szívtájékon.

  7. Üdv a vadásznak!

    Szép munka volt, gratulálok. Milyen kaliberrel és lőszerrel lőttél, hogy ilyennyire fel sem vette a lövéseket???
    Klassz leírás volt, élmény volt veled végigmenni…:)

  8. Visszajelzés: Üzekedés idején - vadaszat.net

  9. Kedves Endre!
    Igazán sajnálom Demit! Nagyon megható volt a róla készült kisfilm. Látni milyen örömmel dolgozott veled. Csodaszép kutya volt és jó társ.
    Viszont örülök, hogy megismerhettem Zulut Béren a polgárőr napon.
    További eredményes munkát kívánok.
    Üdv:G.Tünde

  10. Visszajelzés: - vadaszat.net

  11. Sziasztok!

    Szerintetek angol véreb (bloodhound) mennyire alkalmas utánkeresésre Zala megyében? Magyarországon használja valaki ezt a fajtát erre a célra? Mert ugye elég nagytestű fajta, könnyen megsérülhet, vagy tudnak magukra vigyázni?

    Előre is köszönöm a választ.
    Üdv.: Roland

    • Szia Roland!

      Nincs tudomásunk arról, hogy valaki jelenleg éles helyzetben angol vérebet használna utánkeresésre Magyarországon. Ennek egyik oka valószínűleg a túl nagy testmérete lehet.
      Van viszont olyan csapattagunkaki ezt a fajtát használja emberi nyomkövetésre.

      Üdvözlettel:
      Horváth Dániel

  12. Visszajelzés: Utánkereső nyílt nap - vadaszat.net

    • Kedves Katalin!

      Természetesen igen. A részletes programleírást megtalálja az egyel korábbi bejegyzésünkben.

      Üdvözlettel:
      Horváth Dániel

  13. Visszajelzés: Ködben - Mons Bellator kennel

  14. Visszajelzés: Két lába van: meg is botlik… - vadaszat.net

  15. Nagyon örülök, hogy ilyen részletesen írtál vagy írtatok erről az igen fontos témáról!! Eszembe juttatja az elmúlt 40 évet. Mennyi sikeres és eredménytelen utánkeresés volt ez idő alatt!!! Mi a párommal jagd terriereket, szálkásszőrü tacskót,labrador retrievert használtunk. Karesz fiam vérebet. További eredményes munkát kívánok az utánkereséshez!

  16. Visszajelzés: A nehézsége a szépsége – avagy az utánkeresésről, kicsit másként - vadaszat.net

  17. Tisztelet!
    A következő kérdésekre szeretnék tanácsot kérni: kezdő vérebnek milyen sűrűn kell műcsapát húzni, menyiben befolyásolja a kutyát hogy én ill. más húzza a csapát (nem az én általam hagyott szagot fogja-e követni), hogyan sétáltassuk ha csak pihenés a cél?
    Előre is köszönöm a tanácsokat.

    • Szervusz Zsolt!

      Javaslom, hogy olvass el néhány szakkönyvet. Pl kiváló könyvek a következők: Bernd Krewer – A csülkös vad utánkeresése, Carl Tabel: A mindenes vadászkutya.
      Sok kérdésre választ adnak majd.
      Az, hogy milyen sűrűn érdemes a kutyával gyakorolni, sok mindentől függ. A lényeg, hogy a kutya érdeklődését folyamatosan fenntartsd, kellően motivált legyen. A heti 1-3 gyakorlás általában elegendő. Néhány mesterséges csapa után a legtöbb kutya már tudja, hogy mire megy ki a játék. Amelyik meg már valódi keresésen is részt vett, az különösen tudni fogja, hogy épp csak „játék”, azaz mesterséges csapa fog következni, vagy igazi, éles munka jön.
      Olyan csapát ember nem tud fektetni szerintem, ami 100%-osan imitálja a valós helyzetet, illetve ami teljesen emberszag mentes lesz. Tehát a kutya mindenképp tudni fogja, hogy nem igazi vaddal van dolga. Mégis gyakorolni kell, mert sok helyzetre így lehet felkészíteni, mégpedig annak veszélye nélkül, hogy a tapasztalatlan kutya a vad nyomát elvesztené. Éles helyzetben ezt kockáztatni nem szabad.
      A másik fontos és hasznos eredménye a mesterséges csapának, hogy közben a kutya vezetője megismeri a kutyáját, annak reakcióit, így később megérti majd, hogy mit „mond” neki szavak nélkül a társa. A kutya egyébként a csapához használt csülök, bőrdarab, stb. szagát követi, nyilván az a legizgalmasabb számára, de azért tudja, hogy ki fektette a csapát, érzi az emberszagot is.
      Kikapcsolódásként azt kell tenni, amit a kutya legjobban szeret. Ez lehet séta, játék labdával, vagy bármi. Ezt a kutya gazdája tudja a legjobban. A lényeg, hogy együtt tölts minél több időt vele, mert az fontos, hogy egymáshoz szokjatok, és kialakuljon a kettőtök közötti bizalom.

      Üdvözlettel:
      Horváth Dániel

  18. Visszajelzés: Utánkeresők 2015. évi eredményei - vadaszat.net

  19. Visszajelzés: Születésnapi bika - vadaszat.net

  20. Visszajelzés: Hit és bizalom - vadaszat.net

  21. Visszajelzés: Hajsza a Dunán - vadaszat.net

  22. Visszajelzés: Utánkeresett gímbikák 2015 - vadaszat.net

  23. Sziasztok!

    Nekem egy 2 éves hannoveri szukám van, volt már pár sikeres keresésünk dermedtre vezetéssel,és hajszával is. Megy neki a szarvas,őz, a disznónál egy kicsit bátortalan egy rossz élmény miatt, de azzal sincs nagy gond. Ellenben a dermedt vadnál nem tudom rávenni , hogy ugassa azt , és a hajszákon is észreveszem hogy nem mer odafogni a vadnak.. Van valami bevált trükkötök ezzel kapcsolatban? (Főleg a dermedt vadnál csaholásra, mert be kell vallanom a GPS-re nem tudok áldozni…)
    Válaszotokat előre is köszönöm és kívánok feszes vezetéket mindenkinek!

    • Szervusz Péter!

      Alapvetően én azt tanácsolnám, hogy vezetékről csak akkor old le a kutyát, ha előttetek kel a sebzett vad. Ha dermedt, akkor nyilván odavezet a kutya, nem igazán van jelentősége, hogy ugatja-e a dermedt vadat vagy sem. A vezetékhez való ragaszkodást már csak azért is javasolnám, mert a kutya fiatal és még viszonylag kevés a rutinja, így jobb, ha ott vagy mögötte és látod, hogy mit csinál. Csak a legrutinosabb kutyák képesek a gazdájuktól távol, önállóan is jól dolgozni.
      Az ugatásra ráveheted azzal, hogy a dermedt vadat mozgatod, „megijeszted” vele, ez többnyire hangadásra bírja. Akkor nyilván dicsérni kell, hogy meglegyen a pozitív visszacsatolás benne. Jó módszer az is – hogyha szereti tépni a vadat -, hogy nem engeded hozzáférni. Nem engeded elég közel, hogy bele tudjon fogni. A legtöbb kutya ilyenkor is elkezd ugatni. Telepofával az ugye nem megy. Esetleg más, ugatósabb kutya mellett is megjöhet a kedve. Minden eset más és más.
      A másik dolog, amit írtál, hogy hajsza közben nem akar belefogni a vadba, az szerintem nem olyan nagy baj. Sőt. Inkább pozitívum, ha nem akarod azt, hogy pl. egy mogorvább disznó helybenhagyja.

      Üdvözlettel:
      Horváth Dániel

      • Kedves Dániel!

        Nagyon köszönöm válaszaidat, örülök hogy így vélekedtél, sok olyan bírálatot kaptam , hogy nem jó a kutya mert…(amiket felsoroltam előző levelemben). Egy kissé már kezdtem aggódni, hogy nem jól vezettem be a kutyát.Az ugatósabb kutya ötletet kipróbálom, bevallom nem gondoltam még rá.. KÖSZÖNÖM!

        Üdvözlettel Sopronból

        Gaál Péter

        • Szervusz Péter!

          A kritika és a bírálat között van különbség. Fogadd őket jó szívvel, de sokat jelent, hogy kitől kapod. Ez alapján aztán rangsorolhatod is őket. Két kiváló kutyát is van szerencsém ismerni, „akik” az első gazdájuk kezében nem voltak jó kutyák, aztán ahogy „megtalálták a helyüket” egészen elképesztő teljesítményt nyújtottak a későbbiekben. Az utánkeresés kifejezetten olyan ága a vadászkutyával való vadászatnak, ahol a legtöbb talán a kutya és vezetője összhangján múlik, erre pedig nem igazán lehet „ráhúzni” semmilyen sémát. Az alapok ugyanazok, de a többi kettőtökön múlik.

          Üdvözlettel:
          Horváth Dániel

  24. Visszajelzés: Bárnai emlék - vadaszat.net

  25. Visszajelzés: Egy eredménytelen keresés rövid története - vadaszat.net

  26. Visszajelzés: A puska teszi… - vadaszat.net

  27. Visszajelzés: Az első őzbakunk - vadaszat.net

  28. Visszajelzés: Sebzett szarvas utánkeresése - vadaszat.net

  29. Visszajelzés: Elütött szarvas utánkeresése | vadaszat.net

  30. Visszajelzés: Az óriás vadkan utánkeresése | vadaszat.net

  31. Érdeklődni szeretnék,ha a kiképzés elött otthon szeretnék kicsit gyakorlatozni vérebemmel milyen vért használhatok? Vad vér nem igazán szerezhetö, vagy tévedek?

    • Kedves Lili!

      Mi a gímszarvas vérét használjuk, de megteszi a szarvasmarha vére is.

      Üdvözlettel:
      Horváth Dániel

  32. Visszajelzés: Az ezüstös kan | vadaszat.net