Próbáljuk meg!

A közelmúltban kialakult és eléggé elharapódzott vadász – állatvédő ellentét hatása bennünket is elért. “A vadász öl” nevet viselő közösségi oldal többek között kiszemelte Bódi Péter egyik terítékfotóját, amin valójában egy másik vadász által megsebzett, de az ő vérebével megkeresett vaddal szerepelt.  Ezt persze nem tudták, a vérebvezetésről sem voltak ismereteik. Igyekeztek őt pellengérre állítani, de Péter a tőle megszokott higgadtsággal, úriemberként kezelte az ellentábor támadását, és kiderült, hogy még értelmes párbeszédet is ki lehet alakítani néhányukkal.

Miért is ne próbálhatnánk meg javítani a kialakult rossz helyzeten? Az igaz vadászok épp úgy elítélik az oktalan és szükségtelen pusztítást, mint az állatvédők.  Ha egy vadász oktalanul pusztít el egy kóbor kutyát az épp olyan hiba, mint amennyire baj, ha ez a kutya egy vadat űz, netán meg is öli azt. A hiba mindkét esetben az emberi oldalon keresendő, hiszen a jogszabályok keretek közé szorítják a vadászatot és a vadászterületen való viselkedést is, de mennyivel könnyebb bűnbakot találni, mint a saját hibánkat elismerni.

Samu, a gazdára váró, befogadott eb

A hiba pedig sokszor onnan fakad, hogy az átlag embernek fogalma sincs a vadászatról, a vadászterületen való helyes viselkedésről. Honnan is lenne, ha hiteles forrásból még soha nem hallott róla? Ez pedig, akárhogy is nézzük, a vadászok hibája. A vadászoké, tehát a miénk. Ezen kellene talán változtatni és akkor nem mindig  csak a tudatlan általánosítással való megbélyegzés, meg a védekező állás jutna nekünk.  Sokszor támadnak bennünket jogtalanul, de esetenként – valljuk be – joggal is. Olyan felelőtlen puskás emberek miatt, akiket mi is igyekszünk kivetni magunk közül. Persze az elvárható lenne a “becsületes” állatvédők részéről is, hogy elhatárolódjanak a radikálisan megnyilvánuló, esetenként már bűncselekményre buzdító szélsőséges elemektől.
A szóban forgó – nyilvánvaló támadási céllal létrehozott – közösségi oldal értelmes tagjaival folytatott beszélgetés során aztán kiderült, hogy van köztük olyan is, aki nem csak szóval védi a kóborló ebeket. Egy hölgy több ilyen kutyát mentett meg és fogadott be, tevőlegesen is részt vesz az általa képviselt állatvédelemben. Mivel kézzel fogható segítségre volt szüksége (Nála és barátainál kisebb falkára való mentett eb van elhelyezve) csapatunkhoz fordult. A pénzből mindenhol kevés van, de mi körbe adtuk a kalapot, aki hirtelenjében tudott, az hozzájárult az adományhoz. Péter pedig a Júliával, a barátnőjével elvállalta a segítség nyújtás további részét. Elfuvarozták a hölgyhöz az összegyűjtött tápot, főznivaló csirkenyesedéket, konzervet.

Befogadott kutyák vették körül Péteréket

Nem sok, de egy időre talán elég lesz

Természetesen köszönettel fogadták a segítséget. Tudjuk jól, hogy ez csak egy apró csepp a tengerben, de a sakktáblán a legkisebb bábu csak egyet tud lépni – viszont azt legalább előre. Azok a szerencsétlen kutyák addig sem az erdőben kóborolnak, amíg egy-egy ilyen befogadó gondozza őket. Talán érdemes lenne másoknak is elgondolkozni azon, hogy a hadakozásba fektetett energiát, és pénzt lehet “megelőzésre” is fordítani, a játékszabályokat betartva békésen egymás mellett létezni.

Természetesen nagyon örültek a szerény kis adománynak

Utánkeresők Baráti Köre

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .