Szarvastehén nyomában

Korán reggel találkoztunk a hivatásos vadász ismerősömmel, egy előző este sebzett szarvastehén kapcsán. A tehén a lövést követően nem túl szerencsés módon beszaladt egy mocsaras tóba. Bár valamelyest követhető volt  a vérnyom, a keresést mégis reggelre halasztották. Ameddig követni tudták – úgy 50-60 méterig -, addig utánkereső szemmel nézve viszonylag bő, helyenként kicsit habos vér volt.

Nem a rálövéstől kezdtünk, hanem félúton a tó felé kereszteztük a csapát, amire Soma rá is állt. Elvezetett a tó széléig, ahol látszott a gyékény szálakon, hogy mindkét oldalon keni a vért a tehén úgy derék magasságban. Soma kissé hezitált a vízre szállást illetően. Én nemkülönben. A víz éppen befolyt a csizmámba és még vastag iszapréteg is volt alatta. A melles csizmám meg otthon lógott a pincében.

Először balról megkerültük a helyet a parton, ahol csak csizmaszárig ért az iszap. Nem találtunk kiváltást. Átnéztük még egyszer a beváltás környékét, néhány lépésnyit haladva a vízben egyértelműen úgy látszott, hogy valóban átment a tó ezen részén a tehén. Mivel a vadőrnek már megmerült a csizmája, igen becsülendő módon belegázolt a nem éppen meleg vízbe és ott csapázott, míg mi Somával vele párhuzamosan haladva kerestük a kiváltást a tó szélén lévő gyékényesben. Itt hamar meg is találtam a vért, és a váltót, ahol a szarvas kilábalt a vízből, majd a parti iszapos részen tovább ment a gyékényfolyosón. Soma újra felvette a csapát. Vért is találtunk a gyékényszálakon elég rendesen. A sűrűből kiérve megint megszűnt a vér. Néhány tiszteletkört tettünk a fűzbokrok alján lévő dagonyák és szarvas fekhelyek felé. Somának mondtam is, hogy szedje össze magát, mert olyan helyekre húzott, hogy még a csizmám is lemaradt a sárban.

Visszamentünk az utolsó vérhez a gyékény széléhez. Somának ismét megmutattam a vért és megkerestem a tehén nyomát az iszapban. Mutattam azt is, hogy abból „vegyen mintát”. Ez úgy látszik hatott, mert elég jó tempóban, földre szegett orral elindult. Bekanyarodtunk a szemben lévő ligetes erdőbe. Azon keresztül haladva a túloldali vizes réten még tettünk egy jó nagy hurkot, mire az utolsó vértől vagy 600 méterre ismét vért mutatott a kutyám. Kéttenyérnyi csöpögő foltot. Itt megvártam a vadőrt, együtt mentünk tovább.

Nem nagyon szeretem különben az ilyen szüneteket, mert ez sokszor kizökkenti Somát. Most is így történt. Elindult, ismét volt egy csepp vér, de aztán elkalandozott kicsit a hegyre visszaváltó szarvasok csapáján. Újra vissza az utolsó vérhez, ahonnan már rendesen követte a csapát, egy-két vércseppet is találtam még, majd vagy 100 méterre egy nagyobb csipkésben balra fordult kiskutyám a sűrűbe, ahol vagy 30 méterre megláttam egy világos foltot. A tehén hasa volt az. Már dermedten feküdt. Jó, de kissé magas tüdőt súroló lövéssel jött el vagy 800 méterre, ahol szinte csak az elején volt vér, mivel befelé vérzett. Kiskutyám nélkül soha nem került volna elő.

Képek:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .