Kovács Endre nem csak vérebesként, hanem mentőkutyásként is keresi az eltűnteket, mivel Jászberényi Mentőkutyás Szolgálat tagja. Egy ideje Arinát, a hannoveri vérebet a vadkövetés mellett az emberi nyomkövetésbe is igyekszik bevezetni, szép eredménnyel. Idén ez már a harmadik sikeres bevetésük, ahol Ari, a véreb segítette a rendőrség munkáját.
Micsoda szerencsétlen nap ez a mai. Hetek óta nem történt semmi és most itt van ez a bika. Ma reggel sebezték, szinte oda látok az iroda ablakából. Ott ni, ott nem is messze a hegyoldalon. Szükség lenne ránk, de főként Somára, mert nyoma veszett. A lövésre előre bukott, de aztán felugrott és elfutott, nem tudták a nyomát követni. Most kaptam a telefonhívást pár perce, hogy menjünk, segítsünk, ha tudunk, másként elveszik a beteg vad. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Arina a fiatal hannoveri véreb kiválóan dolgozik a mesterséges és valódi csapákon is, de az élővaddal szemben kicsit megszeppenten viselkedett. Különösen, amikor hajszára került volna sor. Endrének ajánlottunk valamit a „hajsza” gyakorlására, ami őt tovább fejlesztett. Csak néhány segítő, egy disznóbőr, egy riasztó pisztoly, és egy alkalmas helyszín kellett. Máris készen volt az „éles” helyzetet imitáló sebzett disznó keresés. Az eredmény az alábbi videón látható.
„Keresse addig, míg meg nem találja, míg bele nem kopik a talpa, míg bele nem törik a dereka…” – áll az egyik kedvenc Széchenyi Zsigmond idézetemben, de senki nem gondolja ezt szó szerint. Pedig megesik néha, hogy úgy van. Megesik, de nem azokkal, akikre Széchenyi Zsigmond gondolt, sokkal inkább ki vannak téve az ilyen veszélynek négylábú társaink. Az olvadó, majd visszafagyó jeges hó még a vad lábát is könnyen kikezdi, nemhogy a kutyák viszonylag puhább talpát. Különösen, ha még felsózott járdákra, utakra is lépni kényszerül az eb időnként. Egy kattintás ide a folytatáshoz….