Tag Archives: Dákay Zsuzsa

Határtalan vérebmunka

A történet igazán nem mindennapi, és itt él bennem minden perce. Az eddigi számos utánkeresésem közül a legérdekesebb, a 2011 évi bőgés során történt. Amikor ezt az egyedül álló csapázást épphogy befejeztem, és még teljesen az élmények hatása alatt voltam, csörgött a telefonom. Egy barátom hívott az ország másik részéről, hogy hallotta mi történt és kérdezte, igaz-e hogy képesek voltunk a határon túlra is átmenni a bikáért? „Honnan tudod?” – kérdeztem. „A madarak csiripelték” – válaszolta. Meg persze kérte, hogy meséljek el mindent az elejétől a végéig. Mivel a következő vérebmunkáig volt egy órám, hát belekezdtem ebbe a nem mindennapi történetbe…

Egy hosszú és nehéz csapázás

Még szombaton kezdte Zsuzsa és Szöcske ezt a munkát. Az aznapi terelésben sebezték az ünőt, ami a rálövést követően beugrott a szomszédos disznós kertbe. A csapázást az idő rövidsége miatt a kerítésnél befejezték, lényegében csak annyira volt idő, hogy felmérjék a helyzetet. Tisztán látszott, hogy a szarvas jobb első lába sérülhetett. A kerítésen könnyedén beugrott, de az érkezésnél jól kivehető volt, hogy a jobb első lábát kíméli. Látszott, mert a bal csülök körmei jól szét voltak nyílva, ami egyértelmű jele a fokozott terhelésnek.

Hajtásnapok terítéken

Elérkezett a hajtások, terelések ideje, és ez okból úgy gondoltuk érdemes néhány gondolatot megosztani ezzel kapcsolatosan. Természetesen az utánkeresés szempontjából vizsgálva a dolgokat. Ez az időszak, november elejétől január végéig nagyon zsúfolt számunkra. Sorban követik egymást a társas nagyvad vadászatok, ahol többnyire szép számmal akad munka.

A születésnapi süldő

Tegnap leesett az első hó és erről eszembe jutott egy kellemes emlékű keresés régi története…

…péntek este a szakadó eső miatt otthon ülve azon bosszankodtam, itt van a szülinapom, és Diana semmi jó idővel nem kecsegtet, kuksolhatok a szobában egész hétvégén. Pedig két dolgot kértem: 1. havazás, (az előző években 11.22.-én mindig esett a hó), 2. egy jó kis vadászat, esetleg egy laza utánkeresés.

Előadás Miskolcon

2012.09.27-én Dákay Zsuzsanna, Kaszó Kupa nyertes vérebvezető, a Diana Vadászhölgy Klub és az Utánkeresők Baráti Körének alapító tagja a Miskolci Vadászklub kedves meghívásának eleget téve, előadást tartott Szöcske kutyájával együtt teljesített utánkereséseiről a Miskolc Városi Könyvtárban. Az izgalmas, baráti hangulatú előadást estébe nyúló beszélgetést követte. A téma természetesen továbbra is az utánkeresés volt.

Vérebvezetékkel a kézben – női szemmel

A vadászat, a természet és a vad szeretetének kezdete számomra gyermekkoromig nyúlik vissza. Édesapám vadász. Háromévesen ismertette meg velem az erdőt és a vadászat világát. Állítása szerint attól a pillanattól fogva már kiolthatatlan lett belőlem, minden vadászati megmozduláson részt akartam venni, kegyen az esti lesvadászat, hajnali cserkelés, társasvadászat vagy akár társadalmi munkán való részvétel. Sok mindent láttam, hallottam, tapasztaltam, amit a későbbiek során könnyen tudtam kamatoztatni. Egyszóval, nem könyvből tanultam ezt az ősi szenvedélyt.

Egy határon túli keresés rövid története

A jó orrú vérebnek könnyen híre megy, így esett, hogy egy péntek reggel, Szlovákiában megsebzett bikához hívták Dákay Zsuzsát. Egy tacskó kopóval már próbálták keresni a sebzettet, de eredménytelenül. Zsuzsa és Szöcske szombat hajnalban indultak, és fél nyolcra értek a farkasok és medvék birodalmába. Addig, amíg oda értek már lett egy másik sebzés is.

Szerencsére az első lövésről készült videó és azt végignézve a sebzést Zsuzsa gerinctüske lövésnek ítélte, így a másodikkal kezdtek. Vér nem volt, de az elmondás alapján könnyebbnek ígérkezett az a munka. Hátracsúszott lövésnek tűnt, a bika meg is feküdt 200 m után, csak felkeltették…