Tag Archives: Darázs

Az inászói bika

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, fontos tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból. Ha mondjuk Buksinak keresztelem (itt rögtön kérek elnézést valamennyi Buksitól és gazdájától…), mint nagyon sok tacskót szokás, hát eleve esélytelen lett volna ilyen pályafutásra, ebben biztos vagyok. Szóval talán már a névválasztásnál eldőlt, hogy ki lesz belőle. Nem mellesleg ez volt a 150. eredményes utánkeresése, ami nem egy nagy szám, de azért mégis csak szép.

Csípd meg Darázs!

– Gyere Darázs, csípjük meg! – így indultunk az aszfaltúton átváltó, vérző vaddisznó nyomán. Még este sebezték a nagynak tűnő, magányos kant, s aztán véletlenül akadtak az úton átvezető nyomára, ahol vér igazolta a találatot. Persze a keresés már reggelre maradt.

Darázs naplója IV. rész – Az első leckék

Darázs tíz hetes volt, mikor elkezdtem tanítani az utánkeresésre. Ez persze nagyképűen hangzik. Ugyan mire tudnánk mi emberek megtanítani egy kutyát, amit nem tud ő magától is a vadászatról? Hiszen a kutya ragadozó. Őseit az tartotta életben, hogy zsákmányt tudtak szerezni. Szóval, ha a kiskutyánk alapvetően jó tulajdonságokkal rendelkezik, akkor csak elő kell belőle csalogatnunk ezt a “ragadozót”, ha nem is a szó általános értelmében.

Darázs naplója III. rész – Darázs marad!

Majdnem olyan nehéz volt a kiskutyák sorsáról dönteni, mint amennyit erre a következő részre várni kellett. A kis tacskók gyorsan elérték a nyolc hetes kort, teljesen önállóak voltak és készen álltak arra, hogy megkezdjék új életüket.

Darázs naplója II. rész – Az első hetek

A kölykök az első két nap alatt szemlátomást kikerekedtek. Evés, alvás volt az egyetlen gondjuk. Hasuk megtelt és ezzel együtt beindult a kiválasztás is. Soma pedig, mint ha egész életében mást sem csinált volna, rendkívüli gondossággal ápolta, tisztogatta őket.

Darázs naplója I. rész – A gondolat, hogy létezzen

Azzal kezdeném, hogy soha nem akartam azt, hogy Somának kölykei legyenek. Nem vagyok én tenyésztő, pláne kutyaszaporító. Jókat vadászunk és más nem is hiányzott. Aztán, ahogy az idő haladt, a nyomás egyre nagyobb lett rajtam. Sokan szerettek volna egy Soma-utódot maguk mellett tudni, így – kicsit későn ugyan -, de rászántam magam a dologra.