Terelővadászatra indultunk aznap utánkeresni, készülődtünk ráérősen, amikor megcsörrent a telefonom. Egy gímbikára lőtt rá egy barátom, de a bika nyom nélkül eltűnt. Mivel – majdnem – biztos volt a találatban, kért, hogy nézzünk utána a dolognak, mert nem hagyja nyugodni. Közel is volt, útba is esett, időnk is volt, elvállaltam. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: gímbika
A születésnapi bika
Folytatjuk a gímbika kereséseinkről szóló történeteinket. Mihók István eképpen emlékezik meg egyik őszi kereséséről:
Lassan lecseng a bőgés, de szerencsénkre még akadt munkánk: 25-30 méteres távolságban félkeresztben-szemben álló – már a vadászt és kísérőjét figyelő – bikára, 7×64-es kaliberű fegyverrel tett lövést a segítségünket kérő kolléga, aki születésnapja alkalmából kapta ajándékba a lehetőséget. A bika hátra kirúgva jelezte a találatot, majd eltűnt egy ugrással és nagy zajjal a sűrűben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hit és bizalom
Gímbika kereséseinkről szóló sorozatunk következő története leginkább a négylábú társainkba vetett bizalomról szól. A sebzett vad kereséséhez elengedhetetlen feltétel a megfelelő felkészültség, de legalább akkora jelentősége van az együtt töltött évek alatt kialakult, egymásban való feltétlen bizalomnak is. Akár azt is mondhatnám, hogy hit nélkül nem érvényesülhet a tudás sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az első gímbikánk
Ez a nap is eljött: három órás keresés, háromszor kezdtük újra, három helyen találtunk vért, és harmadjára pillantottam meg, mire meg tudtam lőni. Rutinos, öreg harcos volt, a patakban közlekedett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ködben
Micsoda szerencsétlen nap ez a mai. Hetek óta nem történt semmi és most itt van ez a bika. Ma reggel sebezték, szinte oda látok az iroda ablakából. Ott ni, ott nem is messze a hegyoldalon. Szükség lenne ránk, de főként Somára, mert nyoma veszett. A lövésre előre bukott, de aztán felugrott és elfutott, nem tudták a nyomát követni. Most kaptam a telefonhívást pár perce, hogy menjünk, segítsünk, ha tudunk, másként elveszik a beteg vad. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rocky első munkája
Egy januári estén telefoncsörrenés szakította meg az esti tévézést. „ Tomi, munka van!”- szólt a feleségem. A hívás az erdészetvezetőtől jött. Elmondása szerint selejt bikára történt lövés, de csak sebezve lett, mert vér volt ugyan egy kevés, csak épp a bika nem volt sehol. Kért, hogy reggel menjek ki a megjelölt területre, ahol megtalálom a rálövés helyét, neki ugyanis el kellett utaznia. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szeptemberi körkép
Véget ért az idei szarvasbőgés. Szeptember közepétől október első hetéig szinte naponta érkezett hozzánk hívás, volt hogy naponta több is, jelezvén, hogy a fő bőgésidényben vagyunk. Összeállítottunk egy kis képgalériát az eredményeinkről. Szerencsére sokan örülhettek segítségnyújtásunkat követően Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gímbikák nyomán
Így is lehet
Sajnos a kezdő vérebes gyakran falakba ütközik, segítség helyett elutasítást és lenézést kap, tisztelet a szép számú kivételnek. Kis csapatunk egyik fő erőssége, hogy mi igyekszünk egymást segíteni, hiúságot, önzést és irigységet nem tartunk méltónak a vadászathoz és az utánkereséshez. Az első és legfontosabb mindig az, hogy egy élőlény szenved, és mi vagyunk hivatottak a szenvedését megrövidíteni, az elveszni látszó értéket megmenteni. Ehhez persze jó kutya és jó kutyavezető kell, de ne feledjük: még a legjobbak is az elsővel kezdték egykoron… Egy kattintás ide a folytatáshoz….