Tag Archives: hajsza

Az első. De kinek is?

Egy fejezet lezárult, s egyben kezdődik egy új… Ezzel az írással Vitézre emlékezve köszönöm meg mindenkinek, aki segített utamon, hogy az első néhány eredményes utánkeresésünket még száz követhette. A munkát folytatom tovább, s ígérem, az érdeklődőknek be is számolok majd új társammal – a csapat legújabb tagjával – Danival átélt élményeinkről.

Az Utolsó

Ez a nap is úgy indult, mint a többi hajtásügyelet: hajnali zúzmarás hideg, ismerős hajtók – közös sóvárgás egy kis lélekmelegítő pálinka után –, ismerős kutyák, néhány ismerős vadász. Vadászatvezetői eligazítás, majd az erdőn mindenki elfoglalja a helyét. Az első hajtás idején le kellett zárjam a területen keresztülhaladó feltáróút nyugati végét, nehogy valaki a veszélyes területre tévedjen. Tüzet raktam, s a két és fél óra alatt számoltam a lövéseket: mindössze tizenötig jutottam.

A hajtás után jöttek a hírek: a legkorábbi sebzés mindjárt a hajtás kezdetekor történt, ott két csepp vért találtak, a következőnél bő vér jelzi a találatot, a harmadiknál egy csepp vér, ami kutyától is származhat.

Határtalan lendület

7:45-kor hívott tacskókopós vadőr barátom, hogy sebzett bikához hívták, de Neki most nincs erre alkalmas kutyája, engem ajánlana, ha ráérek. De van néhány probléma: 1.: a bika nem jól állt: félkeresztben, háttal. 2.: Úgy frissében meg is kutyázták. 3.: 308-as kaliberrel lőtték. 4.: Mindez a területhatár közelében történt. A sebzett vadnak így is fáj, úgyhogy természetesen igent mondtam, s biztattam, adja meg a számom a sebzőnek.

Szeptember: szeretem

Mínuszosan kezdtük az idei gímszarvas-keresést, ugyanis második kutyásként próbáltunk megtalálni egy felugrasztott sebzett bikát, de sajnos nem tudtunk komoly eredményt felmutatni. Aztán jött egy 9,3 mm-es fegyverből leadott lövés – eredménytelenségének – ellenőrzése: 900 métert mentünk egy sáros, a dagonyából nemrég kikelt vad nyomán, majd úgy ítéltük meg, hogy nagy valószínűséggel kimondható a hibázás.
Vasárnap hajnalban sikerült kiegyenlíteni. A 30.06-os kaliberből leadott lövés csak picit csúszott hátra: a lövedék a májat roncsolta, de a tüdőt is érte. Az első sebágyban találtuk a páros tizenkettest, alig 60 méterre attól a helytől, ahol abbahagyták a keresést, mert jobbnak látták békén hagyni a vadat.

Hajnalban már úton voltam, mikor a következő sebzésről értesültem:

Üzekedés idején

Vasárnap délelőtt 10 óra:

– Tegnap este a lővilág határán bakot sebzett a vendég. Gyomron lőtte. Meg tudod nézni?

– Persze. Eddig hány kutya kereste? – kérdezek vissza olyan határozottan, hogy egy kutyát máris bevallottak.

Két lába van: meg is botlik…

Vasárnapra kötelező szabadságot rendeltem el valamennyi erdőművelő – most éppen ültető brigádomnak –, és magamnak is, így ennek megfelelően pirkadat előtt már a vadászterületen voltam. A nappalra ígért  20 helyett egy laza -3 ˚C fok fogadott, úgyhogy dideregve indultam cserkelni egy körülbelül négy hektáros, az erdőtelepítések közötti búzavetés környékére.

Gímbika reggeli helyett

Terelővadászatra indultunk aznap utánkeresni, készülődtünk ráérősen, amikor megcsörrent a telefonom. Egy gímbikára lőtt rá egy barátom, de a bika nyom nélkül eltűnt. Mivel – majdnem – biztos volt a találatban, kért, hogy nézzünk utána a dolognak, mert nem hagyja nyugodni. Közel is volt, útba is esett, időnk is volt, elvállaltam.

Erdőzúgás!

A hófödte Zemplén rengetegébe hívtak egy .243-as kaliberrel lábon lőtt kos kereséséhez. A hétvégi észak felől tomboló fergeteg nemcsak hogy betakarta a nyomokat, hanem helyenként 10-15 méterre az eredeti csapától is találtunk a hóréteg tetején tovaguruló fagyott vérszemcséket.

A születésnapi bika

Folytatjuk a gímbika kereséseinkről szóló történeteinket. Mihók István eképpen emlékezik meg egyik őszi kereséséről:

Lassan lecseng a bőgés, de szerencsénkre még akadt munkánk: 25-30 méteres távolságban félkeresztben-szemben álló – már a vadászt és kísérőjét figyelő – bikára, 7×64-es kaliberű fegyverrel tett lövést a segítségünket kérő kolléga, aki születésnapja alkalmából kapta ajándékba a lehetőséget. A bika hátra kirúgva jelezte a találatot, majd eltűnt egy ugrással és nagy zajjal a sűrűben.

Az ártéri öreg kan

Június 6-án reggel hívtak egy ártéren sebzett nagy disznó kereséséhez. A lövéskor a távolság körülbelül 120 méter lehetett, a vad majdnem szemben állt. A jobb oldalának kicsiny részét mutatta, és belemozdult a lövésbe. A kaliber: 30.06 volt. Egy órán át kb. 250 méterig tudták követni, aztán megakadtak.