Tag Archives: Soma

Az inászói bika

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, fontos tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból. Ha mondjuk Buksinak keresztelem (itt rögtön kérek elnézést valamennyi Buksitól és gazdájától…), mint nagyon sok tacskót szokás, hát eleve esélytelen lett volna ilyen pályafutásra, ebben biztos vagyok. Szóval talán már a névválasztásnál eldőlt, hogy ki lesz belőle. Nem mellesleg ez volt a 150. eredményes utánkeresése, ami nem egy nagy szám, de azért mégis csak szép.

Helyszínelők – késő esti adás

Tegnap este autóval hazafelé tartottunk, amikor a városhoz közeledve, egy vadjárta helyhez értünk a főúton. Villogó rendőrautó, útszélén várakozó roncsok, autómentő. Na, mondom itt megint gázoltak, az biztos.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, meg is csörrent a telefonom.

Vadütközés

Magyarországon még nem igazán bevett gyakorlat – néhány kivételtől eltekintve – hogy az elgázolt, de elmenekült vadat is ugyanúgy megkeressük, mintha vadászaton szerezte volna sebét. Az elgázolt vad ugyan úgy szenved, a húsa ugyan úgy kárba vész, fontos lenne tehát, hogy más országokhoz hasonlóan – mint pl. Svédországban – mi is nagyobb gondot fordítsunk erre. Jól képzett utánkereső kutya és vezető van hozzá elég.

Tacskó fogta bika

Épp az aznapi hajtásra készülődtünk sebzett vadat keresni, amikor telefonhívás érkezett egy elveszett gímbikáról. Majdnem útba is esett a hely, idő is volt még elég, arra vettük hát az irányt.

Gímborjú nyomában

Amikor elkezdtük Somával tanulni az utánkeresés cseppet sem könnyű mesterségét, majdhogynem elképzelhetetlennek látszottak az ehhez hasonló keresések. Aztán Soma szépen lassan megtanított mindenre, miközben persze ő is egyre rutinosabb lett. Elsősorban megtanított arra, hogy higgyem el, jól csinálja, amit csinál.

Darázs naplója III. rész – Darázs marad!

Majdnem olyan nehéz volt a kiskutyák sorsáról dönteni, mint amennyit erre a következő részre várni kellett. A kis tacskók gyorsan elérték a nyolc hetes kort, teljesen önállóak voltak és készen álltak arra, hogy megkezdjék új életüket.

Darázs naplója II. rész – Az első hetek

A kölykök az első két nap alatt szemlátomást kikerekedtek. Evés, alvás volt az egyetlen gondjuk. Hasuk megtelt és ezzel együtt beindult a kiválasztás is. Soma pedig, mint ha egész életében mást sem csinált volna, rendkívüli gondossággal ápolta, tisztogatta őket.

Darázs naplója I. rész – A gondolat, hogy létezzen

Azzal kezdeném, hogy soha nem akartam azt, hogy Somának kölykei legyenek. Nem vagyok én tenyésztő, pláne kutyaszaporító. Jókat vadászunk és más nem is hiányzott. Aztán, ahogy az idő haladt, a nyomás egyre nagyobb lett rajtam. Sokan szerettek volna egy Soma-utódot maguk mellett tudni, így – kicsit későn ugyan -, de rászántam magam a dologra.

Tacskó maraton II. rész

A másik történetet se úsztuk meg kevesebb futással. Sőt, még rá is tettünk egy lapáttal. Az este sebzett süldőt még a másnap hajnali félhomályban elkezdtük keresni. Velünk volt Endre barátom és Ari, a hannoveri vérebe is. Egyrészt hagy gyakoroljanak, másrészt erősítjük egymást, ha szükség van rá.

Tacskó maraton I. rész

Ha mesélnem kellene olyan utánkeresésekről, amelyek valamilyen oknál fogva nyomot hagytak bennem, akkor ezek bizonyára köztük lennének. Soma tacskómmal átélt kalandjaink közül ez a kettő mintha a két véglet lenne. Szolgáljanak hát okul arra, hogy milyen kevésen múlik egy-egy keresés eredménye, hogyan szúrhatjuk el kutyánk kiváló munkáját vagy épp fejezhetjük be azt méltó módon.