Tag Archives: szarvasbika

Szeptember: szeretem

Mínuszosan kezdtük az idei gímszarvas-keresést, ugyanis második kutyásként próbáltunk megtalálni egy felugrasztott sebzett bikát, de sajnos nem tudtunk komoly eredményt felmutatni. Aztán jött egy 9,3 mm-es fegyverből leadott lövés – eredménytelenségének – ellenőrzése: 900 métert mentünk egy sáros, a dagonyából nemrég kikelt vad nyomán, majd úgy ítéltük meg, hogy nagy valószínűséggel kimondható a hibázás.
Vasárnap hajnalban sikerült kiegyenlíteni. A 30.06-os kaliberből leadott lövés csak picit csúszott hátra: a lövedék a májat roncsolta, de a tüdőt is érte. Az első sebágyban találtuk a páros tizenkettest, alig 60 méterre attól a helytől, ahol abbahagyták a keresést, mert jobbnak látták békén hagyni a vadat.

Hajnalban már úton voltam, mikor a következő sebzésről értesültem:

Az első

Borka komoly balesetet szenvedett, egy terepjáró elgázolta. Ennek következtében elvesztette egyik szemét. Gondolhatnánk, hogy ez kettétörte vadászkutya pályafutását, ám az élet nem állt meg. Véreb maradt ő így is, félszemmel is. Ez a fogyatékossága talán még erősíteni is fogja az egyéb érzékszervek érzékenységét. Amint lehetett Laci újra gyakorolni kezdett vele és visszatért a hétköznapi életbe, ismét együtt keresik a sebzett vadat. 

Határtalan vérebmunka

A történet igazán nem mindennapi, és itt él bennem minden perce. Az eddigi számos utánkeresésem közül a legérdekesebb, a 2011 évi bőgés során történt. Amikor ezt az egyedül álló csapázást épphogy befejeztem, és még teljesen az élmények hatása alatt voltam, csörgött a telefonom. Egy barátom hívott az ország másik részéről, hogy hallotta mi történt és kérdezte, igaz-e hogy képesek voltunk a határon túlra is átmenni a bikáért? „Honnan tudod?” – kérdeztem. „A madarak csiripelték” – válaszolta. Meg persze kérte, hogy meséljek el mindent az elejétől a végéig. Mivel a következő vérebmunkáig volt egy órám, hát belekezdtem ebbe a nem mindennapi történetbe…

Rony szarvasbika utánkeresése

Egy határon túli keresés rövid története

A jó orrú vérebnek könnyen híre megy, így esett, hogy egy péntek reggel, Szlovákiában megsebzett bikához hívták Dákay Zsuzsát. Egy tacskó kopóval már próbálták keresni a sebzettet, de eredménytelenül. Zsuzsa és Szöcske szombat hajnalban indultak, és fél nyolcra értek a farkasok és medvék birodalmába. Addig, amíg oda értek már lett egy másik sebzés is.

Szerencsére az első lövésről készült videó és azt végignézve a sebzést Zsuzsa gerinctüske lövésnek ítélte, így a másodikkal kezdtek. Vér nem volt, de az elmondás alapján könnyebbnek ígérkezett az a munka. Hátracsúszott lövésnek tűnt, a bika meg is feküdt 200 m után, csak felkeltették…