Az első. De kinek is?

Egy fejezet lezárult, s egyben kezdődik egy új… Ezzel az írással Vitézre emlékezve köszönöm meg mindenkinek, aki segített utamon, hogy az első néhány eredményes utánkeresésünket még száz követhette. A munkát folytatom tovább, s ígérem, az érdeklődőknek be is számolok majd új társammal – a csapat legújabb tagjával – Danival átélt élményeinkről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Utolsó

Ez a nap is úgy indult, mint a többi hajtásügyelet: hajnali zúzmarás hideg, ismerős hajtók – közös sóvárgás egy kis lélekmelegítő pálinka után –, ismerős kutyák, néhány ismerős vadász. Vadászatvezetői eligazítás, majd az erdőn mindenki elfoglalja a helyét. Az első hajtás idején le kellett zárjam a területen keresztülhaladó feltáróút nyugati végét, nehogy valaki a veszélyes területre tévedjen. Tüzet raktam, s a két és fél óra alatt számoltam a lövéseket: mindössze tizenötig jutottam.

A hajtás után jöttek a hírek: a legkorábbi sebzés mindjárt a hajtás kezdetekor történt, ott két csepp vért találtak, a következőnél bő vér jelzi a találatot, a harmadiknál egy csepp vér, ami kutyától is származhat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Márton-napi recept

Hozzávalók:
– egy darab deres halántékú, Márton nevű vadőr
– egy muflonvadászatra érkező vendégvadász-csoport
– egy szép vadászház a Zemplén mélyén
– egy-két köves, sziklás, meredek oldalú hegy
– két liter barackpálinka (igény szerint birs, ínyenceknek törköly)
– Tokaji furmint (sok)
– lőbot
– néhány 75-85 centiméteres csigahosszúságú muflonkos
– egy darab jól dolgozó véreb, s vezetője Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Határtalan lendület

7:45-kor hívott tacskókopós vadőr barátom, hogy sebzett bikához hívták, de Neki most nincs erre alkalmas kutyája, engem ajánlana, ha ráérek. De van néhány probléma: 1.: a bika nem jól állt: félkeresztben, háttal. 2.: Úgy frissében meg is kutyázták. 3.: 308-as kaliberrel lőtték. 4.: Mindez a területhatár közelében történt. A sebzett vadnak így is fáj, úgyhogy természetesen igent mondtam, s biztattam, adja meg a számom a sebzőnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szeptember: szeretem

Mínuszosan kezdtük az idei gímszarvas-keresést, ugyanis második kutyásként próbáltunk megtalálni egy felugrasztott sebzett bikát, de sajnos nem tudtunk komoly eredményt felmutatni. Aztán jött egy 9,3 mm-es fegyverből leadott lövés – eredménytelenségének – ellenőrzése: 900 métert mentünk egy sáros, a dagonyából nemrég kikelt vad nyomán, majd úgy ítéltük meg, hogy nagy valószínűséggel kimondható a hibázás.
Vasárnap hajnalban sikerült kiegyenlíteni. A 30.06-os kaliberből leadott lövés csak picit csúszott hátra: a lövedék a májat roncsolta, de a tüdőt is érte. Az első sebágyban találtuk a páros tizenkettest, alig 60 méterre attól a helytől, ahol abbahagyták a keresést, mert jobbnak látták békén hagyni a vadat.

Hajnalban már úton voltam, mikor a következő sebzésről értesültem: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Üzekedés idején

Vasárnap délelőtt 10 óra:

– Tegnap este a lővilág határán bakot sebzett a vendég. Gyomron lőtte. Meg tudod nézni?

– Persze. Eddig hány kutya kereste? – kérdezek vissza olyan határozottan, hogy egy kutyát máris bevallottak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Viharos vadűzés

A delet harangozták éppen, mikor megcsörrent a telefonom. Alföldi kollégám hívott, hogy egyik ismerőse tegnap este bakra lőtt, de nem lesz könnyű eset, mert csak most kérdezték meg tőle a telefonszámom: nyilván mostanáig keresték, jól összejárták a területet. A bak – elvileg – 160-180 méterre keresztben állt, a 30.06-osból eldördülő lövés után „lábujjhegyen”, púpos háttal – egyértelműen lágy lövést jelezve – lassan belépegetett a lucernából egy repcébe, két díszlövés kíséretében… Este sötétedésig kutya nélkül, hajnaltól pedig kifulladásig kutyával keresték. „Elvállalod? Megadhatom a számod ennek a …, ezeknek a ….., na mindegy? – kérdezte. Én már elmondtam Neki, hogy sokkal több hibát nem követhetett volna el, kérlek, Te is mondd el Neki, mivel segítheti, és mivel nehezíti meg az utánkereső munkáját!” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Két lába van: meg is botlik…

Vasárnapra kötelező szabadságot rendeltem el valamennyi erdőművelő – most éppen ültető brigádomnak –, és magamnak is, így ennek megfelelően pirkadat előtt már a vadászterületen voltam. A nappalra ígért  20 helyett egy laza -3 ˚C fok fogadott, úgyhogy dideregve indultam cserkelni egy körülbelül négy hektáros, az erdőtelepítések közötti búzavetés környékére. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A születésnapi bika

Folytatjuk a gímbika kereséseinkről szóló történeteinket. Mihók István eképpen emlékezik meg egyik őszi kereséséről:

Lassan lecseng a bőgés, de szerencsénkre még akadt munkánk: 25-30 méteres távolságban félkeresztben-szemben álló – már a vadászt és kísérőjét figyelő – bikára, 7×64-es kaliberű fegyverrel tett lövést a segítségünket kérő kolléga, aki születésnapja alkalmából kapta ajándékba a lehetőséget. A bika hátra kirúgva jelezte a találatot, majd eltűnt egy ugrással és nagy zajjal a sűrűben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….