Tag Archives: Vitéz

Gímbikák 2015.

December elejére a kilövésre szánt gímbikák nagy része terítékre került, elérkezett a vaddisznóhajtások és riglizések ideje. Volt egy kis időnk a kettő között, így készítettünk egy rövid fényképes összeállítást az ősz folyamán segítségünkkel terítékre hozott, sebzett gímbikák fotóiból, s emellett csokorba szedjük majd az érdekesebb keresések történeteit is. Nyitásként Mihók István egyik rövid írása következik egy olyan napról, amikor két sebzett bikát is sikerült terítékre hozniuk Vitéz kutyájával.

A torkon lőtt disznó

Hajnalban, 6,5×55-ös kaliberrel egy malac kíséretében kocogó kocára tett lövést vadászvendégünk a Zemplénben, a Tállyai Erdészet vadászterületén. A disznó megnyúlt egy méterrel, olyat rúgott ki hátra, majd eltűnt az Osztró gerince mögött. A rálövés helyén pici csontszilánkot és háj-szerű darabot találtak, igen kevés vér kíséretében, melyet ötven méterig tudtak követni – hátracsúszott lövésre gondolva.

Az óriás

Hol is kezdjem? Talán az elején. Reggel 6:30-kor hívott Gergő barátom, hogy egy átvirrasztott éjszaka után, dideregve, egy megtárcsázott búzatarlón rálőtt egy nagy, szürke kanra, jó becsapódást hallott, de a vad vér nélkül beugrott egy napraforgótáblába. Érzése szerint a lövés hátracsúszott, s a disznó a bodrogzugi ártér irányába távozott. A kellemes, felhős idő, a nagy testű vad, a lágylövés-gyanú, és az átláthatatlan napraforgó miatt délutánra ígértem segítséget, nehogy nagyobb bajt csináljunk, mint ami van.

Az ártéri öreg kan

Június 6-án reggel hívtak egy ártéren sebzett nagy disznó kereséséhez. A lövéskor a távolság körülbelül 120 méter lehetett, a vad majdnem szemben állt. A jobb oldalának kicsiny részét mutatta, és belemozdult a lövésbe. A kaliber: 30.06 volt. Egy órán át kb. 250 méterig tudták követni, aztán megakadtak.

Nehézkes idénykezdet

Nagy nehezen mi is megkezdtük a szezont. Mindjárt bele is szaladtunk három – a végeredményt tekintve – sikertelen munkába. Rövid leszek, mert fáradt vagyok és józan – tehát halmozottan hátrányos helyzetű.

Két nap, két kos

Péntek reggel az ÉSZAKERDŐ Zrt. Tállyai vadászterületén 80 cm fölöttire bírált kosra lőtt vendég úgy 150 méteres távolságból .308-as kaliberű fegyverrel. A muflonra nem jellemző módon igen jól jelezte a találatot, és távozott. A rálövés helyétől jól követhető, szívlövésre jellemző széles vérnyomon haladva kb 200 m-re rátaláltak a fekvő kosra egy somosban. Már-már ölelték-csókolták egymást, mikor a 8-10 méterre fekvő kos felpattant és elszaladt, s lövésre esélyt sem adva eltűnt a szemük elől. Úgyhogy szívlövés kizárva. Kollégám azonnal hívott, hogy kutyára lesz szükség.

Januári utánkeresések

Az elmúlt egy hónapban több alkalommal is szükség volt Vitéz kutyám segítségére. Ezekből szedtem össze egy csokorra valót. Van benne eredményes is, eredménytelen is, na meg van benne tanulságos is.

Borúra derű

Ideiglenesen lementem a virtuális világ térképéről, de újra itt vagyok. Lekötött az Erdő, ugyanis a májusi viharkár nyomán leborult mintegy 50 hektáron keletkezett erdőfelújítási kötelezettségünk, így közel 500.000 db csemetét ültettünk el az elmúlt hetekben, sokszor olyan helyeken – mint például a Deákkút-völgy Erdőbényén, vagy a Dobrai-rét Simán -, ahol normális madár nem jár.

Az első gímbikánk

Ez a nap is eljött: három órás keresés, háromszor kezdtük újra, három helyen találtunk vért, és harmadjára pillantottam meg, mire meg tudtam lőni. Rutinos, öreg harcos volt, a patakban közlekedett.

Lehet édes a savanyú szőlő is

Esti vadkárelhárító vadászaton történt sebzés 30.06-os kaliberrel a “nektárt csepegtető” szőlővesszők között. A félkeresztben álló gím tarvad elszaladt a lövés után úgy 200 métert és megállt, majd eltűnt; itt találtak vért – de se előtte, se utána -, majd kis keresgélés után hallották a vadat elszaladni lefelé.