Régóta nyúztam Zsoltot, hogy jó lenne, ha Lilinek lenne örököse. 2008 tavaszán ő is úgy döntött, jöjjenek a kiskutyák. El is vittük fiúzni, de nem mutatott hajlandóságot, pedig ő volt pár évvel korábban az a kutya, akit a főút túlsó feléről szó szerint húzni kellett hazafelé, mert ment volna a kan kutya után. Hiábavaló próbálkozással ment el két év, Lili nem akarta a dolgot, majd 2011 tavaszán végre összejött a dolog, útban voltak a kiskutyák. Lili és a papa is híres kutyák különben. Lili 2008-ban, a papa, Nádor 2013-ban nyerte el a Kaszó kupát. Szóval igen értékes az első alom.
Lénárt Zsolt és Lili, azaz Heiteri Gerda 2008 Kaszó kupa győztesei
Ahogy közeledett a fialás ideje sokan kérdezték tőlem: jól meggondoltuk? Kiskutyák, meg kisbaba? Mi szerettük volna. Így nem volt kérdés.
Egy májusi napon (ha jól emlékszem, május 12-én) Gabi oviban volt, Tündi az ágyában. Délelőtt Lili kiment az udvarra, és nem láttam sehol. Mivel Zsolti a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a kutyára, keresni kezdtem. Hívtam: – Lili, gyere!
Jó ideig kiabáltam utána. Amikor előjött, már beindult a szülés. Kétségbeesve hívtam a férjem, az állatorvost, majd a nagymamám, aki látott már kutyát fialni. Tünde üvölt, Lili szül, te jó ég, most mi lesz?- gondoltam akkor. Az állatorvos azt mondta, ha nem jön a kiskutya, akkor húzzam ki, majd élesztgessem. Láttam én a 101 kiskutyát, tudtam, mi a dolgom. Képzelhetitek…
A doktor és a mama is hamar megérkezett, de az első kicsit már nem tudtam megmenteni. Janó, az állatorvos azt mondta, szépen elláttam, de megfulladt szülés közben. Végül két kölyök született élve, az első és a negyedik holtan. Szép kis kutyák lettek. Artúr, Gombóc Artúr után, mert olyan dagi volt. Az ő nevét én választottam. Alízt pedig hosszas töprengés után Zsolti.
Lili és a két apróság
A legnagyobb gondot az okozta, hogy mit fog szólni Lili a kiskutyák születése után az egész rokonság jelenlétéhez, mivel május 22-re volt kitűzve Tünde keresztelője. Szerencsére nem volt semmi probléma, pedig a család szó szerint megszállta a lakást. Lilit nem zavarta a dolog, a gyerekek pedig ki lettek okítva: a kiskutyákhoz nem nyúlhatnak.
Alíz és Artúr szépen nőttek, duci kis gézengúzok voltak, mindenki szerette őket. Lili gondos anya volt. Engem, ha éjjel nem keltett Tünde, akkor keltett valamelyik kiskutya, mert kimásztak a helyükről, de a visszaút már rögös volt. Így egy idő után a tornácra költöztek, ahol bőszen bandázhattak akár Berci cicával is, ha akartak.
Artúr és Alíz
Mikor elvitték őket nagyon szomorú volt Gabi a nagyobbik lányunk, pedig mikor az éles kis fogaikkal kergették őt az udvaron, akkor nem szerette őket annyira.
Én sem hittem, el, hogy egyszerre vitték el mind a kettőt, hiszen arról volt, szó, hogy Artúr még pár napig marad. Mikor hazaértem táncpróbáról, és nem voltak meg a kiskutyák, bevallom, én is elkámpicsorodtam. Így igen emlékezetes maradt számomra az a június végi csütörtöki nap, mikor elkerültek a kicsik.
Lénárt Kitti