Véreb a családban VI – kiskutyák, a második alom

Mivel Lili már benne járt a korban, nyúztam Zsoltot, legyenek még egyszer kiskutyák, hogy nekünk is legyen egy kis Lilink, ha már az öreglány nem lesz majd. Zsolt ráállt a dologra, elkezdett intézkedni. Engedély kellett, mivel Lili már 9 éves volt, nagymamakorú, mivel azonban különlegesen jó kutya, ezért engedély megkapva. Apuka után is nézni kellett, találtak is egyet, aki nem rokon, hurrá. Már csak a tüzelést várták.

A kellő időben irány a fiú. Lili végre hagyta, hogy a kan tegye a dolgát. Zsolt örömmel jött haza, minden rendben zajlott, már csak a produktumra kellett várni. Vittük ultrahangra, ment az egész család, kivéve Tünde, Gabi is tátott szájjal nézte, vajon hány kiskutya látszik a képernyőn? Számol a doki, túl nagy a kutya, kicsi az ultrahang, forgatja jobbra – balra, le – fel, végül azt mondja talán 6. Nagy az öröm, bár nagy a félelem is. Mi van, ha ők sem mind élik túl? Ráadásul már Tünde is egy éves, mozgékony kislány állandóan a kutyát üldözi, dúl a szerelem köztük, csak Lili viseli kevésbé a nagy pocak miatt. A szülés várható ideje környékén a gyerekekkel ki lettünk ebrudalva otthonról, menjünk, ahová csak akarunk, de ne zajongjunk otthon, Lilinek pihennie kell! Gabit elhoztam az oviból, majd indultunk, mamához, barátnőkhöz, játszótérre 4 napon keresztül, csak az esti fürdetésre mentünk haza.

A második alom

Bobby

Egy májusi éjjelen arra ébredtem hajnaltájt, hogy Tündi kicsit korán kelt, néztem az órám, ilyenkor még nem kelünk fel, gondoltam, és a másik oldalamra fordultam. Pár perccel később megint nyöszörgést hallottam, Zsolti úgy pattant fel, mintha ágyúból lőtték volna ki, mondom neki, nyugi, csak Tünde nyöszörög, de ő csak kiszaladt az előszobába, ugyanis nem Tünde nyöszörgött, hanem megérkezett az első kiskutya épen és egészségesen! A kutyuk érkezése egész nap tartott, így, miután Gabit reggel oviba vittük, ismét kiraktak minket otthonról, Lilinek nyugalom kell címszóval. A végeredmény 7 kiskutya. Négy lány és három fiú. Az utolsó fiúcska igen kicsi és gyenge volt, a testvérei elnyomták, nem kapott cicit rendesen, ezért őt, Bobbynak neveztem el, hátha a nomen est omen, a név kötelez. (Édesanyáméknak is volt egy Bobby kutyájuk, akit kirakott az anyja, úgy nevelték fel, ő volt a legcsúnyább az alomban, ezért a gazdájuk nekik adta, ha már megtalálták, legyen az övék. Nos a belga juhász Bobby az egyik legszebb kutya lett, szépsége az anyjáét is túlszárnyalta, hosszú életet élt.) Így lett Bobby, a kis ráadás, a 7. kölyök.

Bonnie

Szépen gyarapodtak a kölykök, gondosan mérlegeltem őket, etettem külön Bobbyt naponta többször, még késő este és kora hajnalban is. Külön raktuk cicire a többiek előtt, hogy jól lakhasson. A kicsik pár hét elteltével már ki is tudtak mászni a helyükről, aztán kétségbeesve sírtak, mert a visszaút nem ment. Tünde végre átaludta az éjszakát, de így kelhettem a többi apróság miatt. A névválasztás nem volt egyszerű, én ragaszkodtam a B betűs keresztnevekhez, sőt konkrét elnevezéseim is megvoltak már. Soroltam is Zsoltinak, a két “kislili”, legyen Bonnie, mint az Elfújta a szélben a kékszemű Bonnie Buttler, és Bella – ezt Gabi választotta, bár ő a Bellhez ragaszkodott, – a Szépség és a Szörnyetegből. A két csíkos közül a sötétebb neve legyen Berta és a világosabb Betti, kapjanak nemzetközi nevet, ki tudja hova kerülnek… Bettit különben nem szerettem, mert mindig ő bántotta Bobbyt.

Botond

A fiúknál könnyű dolgom volt, Bobby adott volt, a kis szarvasvörös legyen Botond, kapjon magyar nevet. A kis csíkos, aki a legnagyobb kölyök volt, legyen Borisz, ő orosz nevet kapott. A nevek simán el lettek fogadva, nem volt apelláta.
A kis görcsök egy hónap után kikerültek az udvarra, mert már nem bírtuk cérnával az éjszakai keléseket és takarításokat, pláne az volt a nehéz, mikor a sötétben a gyerekszobában kellett őket levadászni, nehogy felébredjenek a lányok. Megjegyzem ezt Alíz és Artúr is előadta egy évvel korábban…
Lili éjjel benn volt velünk, mert nem bírja, ha ki van zárva. Késő este és hajnalban felügyelet mellett szoptatott, mert különben lelépett a kis éles fogacskák elől. A kiskutyák minden nap ki voltak engedve a kertbe játszani, mi felnőttek voltunk a bodyguardok, a gyerekek a bébiszitterek. Sok ismerős be is jött az erdészetre kiskutyát simogatni, rendkívül népszerűek voltak a kicsik, persze a mamájuk is kapott pár simit.

Aztán júliusban költöztünk. Már a költözés előtt elkerített a férjem az”új” helyen a kiskutyáknak egy nagy kifutót, ahol laktak, amíg el nem vitték őket. A kis vakarcsok nagyon gyorsan megtanultak kiszökni a kerítés alatt, aztán volt hajkurászás az udvarban, alig lett egy visszarakva, már szaladt is, hogy ismét kibújjon.
Mikor elvitték őket, nagyon megsirattam. Először Berta és Botond távozott. Berta itthon maradt, de Botika elutazott a nagy Németországba, ahol, utolsó információink szerint, előszeretettel rágcsálja a kerítést. Majd elkerült Borisz, pár nappal később Betti, a vérmes is. Itthon maradt Bella és Bonnie. A két kis rosszcsont beköltözött a lakásba, ahol egész nap az anyjukat zaklatták. Végül megérkeztek Belláért is. Bella egyből a családtagok szívébe lopta magát. Ő is bennlakó lett, akit reggelente német kolbászkákkal etet a gazdasszony, a kutya is Bayer – München drukker, láttam a fényképét.
Bonnie, a kis liebling, a miénk, már születésekor kiválasztottam. Ő hasonlított legjobban az anyjára, bár Zsolt folyamatosan azt mondta, hogy a választás az övé, végül ő is Bonniera voksolt. A legviccesebb az, hogy most már teljesen más, mint a mamája, a kölykök közül, aki tiszta Lili, az Berta, vagyis Gubanc, csak épp tigriscsíkos kivitelben.
Bonnie kalandjai Nagymaroson már egy másik történet…

Lénárt Kitti

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.