Január második hete igen mozgalmas időszak volt a csapat életében. Sok helyen ilyenkor még folynak a terelések, hajtások, hogy a tervszámok teljesülhessenek. A Börzsönyben és a Cserhátban több helyre hivatalosak voltunk és az utolsó pillanatban beesett még két nap hajtás a Mátrában is. Persze azt is megoldottuk, aki élt és mozgott az a vezeték végét fogta.

A január első hétvégéjére eső hajtások fáradalmait még szinte ki sem pihentük, kedden máris következett egy terelés a Cserhátban. Zsuzsa és Laci képviselt bennünket. Hogy még inkább fokozódjanak az izgalmak hétfő este hír jött két közeli sebzésről is. Útba ejtették, már korán reggel ott voltak és egy dermedt szarvas és disznó csapázásával kezdték a napot.

A terelés kevesebb eseményt hozott. Aznap egyetlen lábon lőtt szarvastehén keresése adott feladatot, de az nem kicsit. A keresését félbe is kellett hagyniuk a sötétedés miatt, ám Szöcske és Zsuzsa másnap terítékre hozta a szarvast. Igaz, a majdnem 7 kilométer vezetékmunkát még több mint 3,5 kilométer hajsza követte, de meg lett. Sőt a szerdai napon még előkerült Szöcskének köszönhetően egy vaddisznó koca és egy malac is. Azok már a keddi utolsó körben kaptak lövést.

6958 m vezetékmunka és 3605 m hajsza

Gábor csütörtökön teljesített szolgálatot a Mátrában szervezett vaddisznó társasvadászaton. Az első hajtás sebzés nélkül lezajlott, de a másodikban már akadt dolog. Sötétedés előtt egy gyors hajszával Rony megállított, Gábor pedig meglőtt egy horzslövéses süldőt. A negyed ötkor megkezdett második hajsza már sajnos nem zárult eredménnyel. A sebzett koca a kondával együtt elmenekült, Ronyt vissza kellett hívni a teljes sötétség miatt. A másnapi havazás aztán teljesen meggátolta a további keresést.

Szombaton csodás időben autóztunk a következő mátrai hajtások helyszínére. Soma és Pedro a jagterrier volt akkor soron, ugyanis engem Henrik is elkísért ez alkalommal. Hihetetlen volt szinte a hófehér táj és a valószínűtlenül kék égbolt kontrasztja. A látótávolság hatalmas, a Pásztó feletti hegyoldalról elláttunk a többiek felé.

Valahol arra van Zsuzsa, Tamás, Laci, Balázs és Zsolt. Hajrá gyerekek ott a távoli Börzsöny és Cserhát béli dombok-hegyek között.

A Mátrában elképesztő kép fogad

Hihetetlenül kék az ég miközben porcukorral hintette be a tájat a hajnali fagy

Az első hajtás nálunk is eseménytelenül telt. Kósza hírek jöttek valami sebzésről, de végül semmi dolgunk nem akadt. Ebéd után is sokáig a bennünket szállító Roburban ülve élveztük a táj szépségét és a meleget. Pedrónak köszönhetően azért fél óránként konstatáltuk, hogy az emésztése rendben van, viszont jobb, ha kiszállunk egy kicsit levegőzni. Ilyenkor morcosan kapta fel a fejét a hátsó ülésen fektében, hogy ugyan mire való ez a nagy mocorgás. No, de a fulladást mégse kockáztathattuk.

Kényelmes és meleg tanyánk

Pedro, aki minden helyzetben képes aludni

Fél négy is elmúlt már, mire a hosszúra sikerült második hajtás a végéhez ért. Mivel a puska szépen szólt, bíztunk benne, hogy végre mi is szerephez juthatunk. Nem is kellett sokat várni, máris jött a hívás, hogy az egyik lőállásnál biztosan van egy sebzés, de a vérző, botladozó disznó elfutott. Hamar kerítettünk valakit, aki oda vitt az egyik UAZ-zal és máris nyomon voltunk. Soma szinte futva követte a viszonylag bő vérzést. Helyenként a vad le is feküdt, bőséges nyomot hagyva hátra. Kis félkört leírva, a szálerdőn keresztül igyekezett vissza a hajtás irányával szemben. Nem sokat kellett menni utána. Alig több mint 400 méter után ott feküdt előttünk a combbon lőtt kis kan. Érkezésünk zajára kissé nehézkesen, de annál hevesebben csattogó fogakkal fordult felénk. Somáról és Pedróról lekerült a vezeték és azonnal lefogták a hadakozó disznót. Aztán lövés vetett véget a dolognak és megkezdtük a disznó kiközelítését. Aránylag hamar megvoltunk és már a várakozó hely felé sétáltunk vissza, amikor ismét hívás érkezett egy újabb sebzésről.

A hívás után bennünket felvevő terepjáróval néhány perc alatt az emlegetett lőállásnál is voltunk és már mutatták is az úton keresztül húzódó vérnyomot. Beljebb hájdarabok is felakadtak a szederinda ágain.

Soma ráállt a csapára, Henrik és Pedro kissé lemaradva követtek. Ez már nem volt olyan kényelmes keresés. A süldő mindent elkövetett, hogy végig kelljen bújnunk a legsűrűbb szederindás, csipkés részeket. Pár száz méteres körívet megtéve visszaváltott az út másik oldalára, oda ahonnan jött. A vér hol sötéten csepegő, hogy élénkpiros, hosszan elnyúló volt. Szóval olyan, srég máj és pofalövés gyanús volt a dolog. Nyom nyom hátán volt minden felé, disznó, szarvas, kutya, ember. Itt mentek a hajtók is.

Soma azért jól elboldogult, és már vagy 500 méter táján jártunk, amikor felpattant előttünk egy disznó. Lecsatoltam a kutyát, hagy menjen, biztatni se kellett. Kiáltottam Henriknek is, engedje Pedrót is. Erre felugrott még egy disznó, de akkor már láttam, hogy malac. Hogy az a… A kutyák ugattak, de talán még egy perc se telt el, újra ott voltak a lábunknál. Nem űzték tovább a sunyin meglapult, de egészséges malacokat.

Újra vezetékre vettük őket és csapáztunk tovább. A vér ritkult, a disznó egyre-másra csinálta a fordulókat, de azért kibogoztuk és 1000 méternél végre utolértük a sebágyban fekvő süldőt. Érkezésünkre felugrott és balra elfutott, le a völgynek. Somát ismét csatoltam és ment utána. A sűrű szélén engem követő Henrik is indította Pedrót. Soma balra futott, de Pedro jobbra perdült ki a szederindából az előtte kiugró süldő után. Egy pillanatig értetlenül álltunk a dolog előtt, de hamar kiderült, hogy a sebágyban fekvő disznó mellett lapult a közelben egy társa is. Pedro őt vette csak észre.

Soma egyre távolodott, Pedro meg az ellenkező irányba tartott a másik disznóval. Szép egy helyzet volt, de pár perc múlva ismét visszatért a jagd. Meg van már a kellő rutinja, amint észrevette, hogy egészséges a vad, azonnal otthagyta.

Jól van, gyorsan Soma és a sebzett nyomába eredünk. Ők már majdnem 500 méternyire járnak előttünk és az ugatás is teljesen elhalkul. A sűrűt megkerülve futunk a völgy felé, és lassan csökkenni kezd köztünk a távolság. Hamarosan látni a GPS-en, hogy Soma megállt és egy helyben van. Ez mindenképp jó jel. Ahogy a köztünk lévő hegyoldalt elhagyjuk már az ugatást is lehet hallani. Egy helyben fogja a disznót. Kicsit lassítva, de szapora léptekkel tartunk a szemben lévő hegyoldal sűrűje felé. Vészesen közeledik a sötétség, de még éppen időben vagyunk, úgy négy óra lehet. Amikor száz méteren belülre érünk, hagyjuk, hogy Pedro betájolja magát és Soma segítségére küldjük. Ketten jobban lekötik a disznó figyelmét, ami a ropogós hóréteg miatt fontos. A sűrű tölgyújulatban lépésről lépésre lopjuk a távolságot. Aggasztó, hogy csak Soma hangját lehet hallani. Már egészen közel járunk, de még mindig semmi, csak Soma és valami morgás féle. Négykézláb csúszok előre, hogy aztán tízméternyi távolságról végre megpillantsam őket. Soma két méterre a disznótól vakog, de Pedro a disznó pofáját fogja kitartóan. A süldő, ahogy meglát, állna fel és fordul, de a jagd húzza vissza. Még egy métert előrébb mászok, erre a disznó a kutyával a fején megindul, Soma is ott topog a faránál, csipkedi, de így teljesen takarják. Viszont ha most nem, hát soha. Felállok, és amint a disznó háta szabaddá válik, egy kis résen keresztül, gerincen lövöm. Felborul, Soma és Pedro azonnal rajta vannak a hánykolódó disznón. Azért valahogy én is odaférek, hogy fültövön lőjem. Szegény Pedro nagyon odatette magát, a pofája alaposan meg is sérült. Sokat nem vacakolunk, de így is teljesen besötétedik, mire lehúzzuk az útra a süldőt.

Végre meg van

Pedro, nélküle talán meg se tudtuk volna fogni a második disznót

A Cserhátban eközben eseménytelenül telt a nap Zsuzsa számára. Viszont Tamás és Laci a péntektől tartó 4 napos hajtáson azért bőven jutott munkához. Bár az első, pénteki napon sebzés nem volt, a szombat már tartogatott eseményeket. Aznap belekóstolhatott a sebzett disznó keresés élményébe Németh Balázs és fiatal hannoverije, Szeder is. Ők a csapat újdonsült tagjai.

A sebzett disznót sajnos egyesül erővel sem sikerült terítékre hozni. Átment a következő nap hajtandó területrészre. Ilyen sajnos sokszor megesik velünk. Kénytelen-kelletlen le kell mondani a vadról. Vasárnap azért Tamás és Rocky kutyája megtaláltak két sebzett malacot és egy senki által észre nem vett vércsapát is felfedeztek. Nekik köszönhető, hogy egy további kocával gazdagodott a teríték aznap.

Balázs, Tamás és Szeder

Ezzel a sor végére is értünk, már csak a Börzsöny déli csücske és Lénárt Zsolt van hátra. Az ott megtartott hajtások sem múltak el sebzések nélkül. Zsolti és Lili egy kis kant és egy sebzett malacot találtak meg. Ez a hét is jól záródott, 13 vadat és húsát sikerült megmenteni.

Horváth Dániel