Beszámolók kategória bejegyzései

Egy hosszú és nehéz csapázás

Közzétéve Szerző:
1
Még szombaton kezdte Zsuzsa és Szöcske ezt a munkát. Az aznapi terelésben sebezték az ünőt, ami a rálövést követően beugrott a szomszédos disznós kertbe. A csapázást az idő rövidsége miatt a kerítésnél befejezték, lényegében csak annyira volt idő, hogy felmérjék a helyzetet. Tisztán látszott, hogy a szarvas jobb első lába sérülhetett. A kerítésen könnyedén beugrott, de az érkezésnél jól kivehető volt, hogy a jobb első lábát kíméli. Látszott, mert a bal csülök körmei jól szét voltak nyílva, ami egyértelmű jele a fokozott terhelésnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Hajtásnapok terítéken

Közzétéve Szerző:
Válasz

Elérkezett a hajtások, terelések ideje, és ez okból úgy gondoltuk érdemes néhány gondolatot megosztani ezzel kapcsolatosan. Természetesen az utánkeresés szempontjából vizsgálva a dolgokat. Ez az időszak, november elejétől január végéig nagyon zsúfolt számunkra. Sorban követik egymást a társas nagyvad vadászatok, ahol többnyire szép számmal akad munka. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Soma, a dermedtre vezető

Közzétéve Szerző:
4
Számomra ez a történet azért érdekes, mert Soma akkor tett először tanúbizonyságot  egy egészen új tulajdonságáról, ami azóta is sokszor hasznomra vált. De volt még egy nagy tanulsága a dolognak. A kutyában bízni kell, mert mindig neki van igaza. Ha mégse, az csak véletlen lehet, és az is a szabályt erősíti. Hányszor hallottam ezt, de mégis nagyon nehezen álltam rá. Ám ettől az alkalomtól kezdve mindig engedtem Somát a maga feje után menni, ha vér nélküli csapán haladtunk, és ez meg is hálálta magát. Így lett az lehetséges, hogy most már kilométer hosszan követünk vér nélküli csapákat, hogy aztán egy-egy vércsepp megerősítsen, vagy épp ott legyen előttünk a keresett vad.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A születésnapi süldő

Közzétéve Szerző:
Válasz
Tegnap leesett az első hó és erről eszembe jutott egy kellemes emlékű keresés régi története…

…péntek este a szakadó eső miatt otthon ülve azon bosszankodtam, itt van a szülinapom, és Diana semmi jó idővel nem kecsegtet, kuksolhatok a szobában egész hétvégén. Pedig két dolgot kértem: 1. havazás, (az előző években 11.22.-én mindig esett a hó), 2. egy jó kis vadászat, esetleg egy laza utánkeresés. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Első dámbikánk

Közzétéve Szerző:
2
Mióta a kis utánkereső csapatunkat megalapítottuk ez volt az első igazi utánkeresésünk, ami ennek keretében zajlott. Na, nem mintha azóta nem lett volna munkánk szép számmal, de ez egy igazi közös „produkció” volt. Pont ahogy terveztük annak idején a csapat működését.

Egy határon túli keresés rövid története

Közzétéve Szerző:
Válasz
A jó orrú vérebnek könnyen híre megy, így esett, hogy egy péntek reggel, Szlovákiában megsebzett bikához hívták Dákay Zsuzsát. Egy tacskó kopóval már próbálták keresni a sebzettet, de eredménytelenül. Zsuzsa és Szöcske szombat hajnalban indultak, és fél nyolcra értek a farkasok és medvék birodalmába. Addig, amíg oda értek már lett egy másik sebzés is.

Szerencsére az első lövésről készült videó és azt végignézve a sebzést Zsuzsa gerinctüske lövésnek ítélte, így a másodikkal kezdtek. Vér nem volt, de az elmondás alapján könnyebbnek ígérkezett az a munka. Hátracsúszott lövésnek tűnt, a bika meg is feküdt 200 m után, csak felkeltették… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Szarvastehén nyomában

Közzétéve Szerző:
Válasz
Korán reggel találkoztunk a hivatásos vadász ismerősömmel, egy előző este sebzett szarvastehén kapcsán. A tehén a lövést követően nem túl szerencsés módon beszaladt egy mocsaras tóba. Bár valamelyest követhető volt  a vérnyom, a keresést mégis reggelre halasztották. Ameddig követni tudták – úgy 50-60 méterig -, addig utánkereső szemmel nézve viszonylag bő, helyenként kicsit habos vér volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Beavatás

Közzétéve Szerző:
2

Régi történet már ez, de örök tanulságokkal szolgál. Álljon hát intő példaként mindenki előtt, aki majd egyszer utánkeresésre adja a fejét… Azon a napon végleg megpecsételődött a sorsunk Somával. Úgy gondolom nagyot léptünk a szamárlétrán fölfelé és onnan már nem volt visszaút. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →