Az Utolsó

Ez a nap is úgy indult, mint a többi hajtásügyelet: hajnali zúzmarás hideg, ismerős hajtók – közös sóvárgás egy kis lélekmelegítő pálinka után –, ismerős kutyák, néhány ismerős vadász. Vadászatvezetői eligazítás, majd az erdőn mindenki elfoglalja a helyét. Az első hajtás idején le kellett zárjam a területen keresztülhaladó feltáróút nyugati végét, nehogy valaki a veszélyes területre tévedjen. Tüzet raktam, s a két és fél óra alatt számoltam a lövéseket: mindössze tizenötig jutottam.

A hajtás után jöttek a hírek: a legkorábbi sebzés mindjárt a hajtás kezdetekor történt, ott két csepp vért találtak, a következőnél bő vér jelzi a találatot, a harmadiknál egy csepp vér, ami kutyától is származhat.

Az inászói bika

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, érdemes tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból. Ha mondjuk Buksinak keresztelem (itt rögtön kérek elnézést valamennyi Buksitól és gazdájától…), mint nagyon sok tacskót szokás, hát eleve esélytelen lett volna ilyen pályafutásra, ebben biztos vagyok. Szóval talán már a névválasztásnál eldőlt, hogy ki lesz belőle. Nem mellesleg ez volt a 150. eredményes utánkeresése, ami nem egy nagy szám, de azért mégis csak szép.

Márton-napi recept

Hozzávalók:
– egy darab deres halántékú, Márton nevű vadőr
– egy muflonvadászatra érkező vendégvadász-csoport
– egy szép vadászház a Zemplén mélyén
– egy-két köves, sziklás, meredek oldalú hegy
– két liter barackpálinka (igény szerint birs, ínyenceknek törköly)
– Tokaji furmint (sok)
– lőbot
– néhány 75-85 centiméteres csigahosszúságú muflonkos
– egy darab jól dolgozó véreb, s vezetője

Határtalan lendület

7:45-kor hívott tacskókopós vadőr barátom, hogy sebzett bikához hívták, de Neki most nincs erre alkalmas kutyája, engem ajánlana, ha ráérek. De van néhány probléma: 1.: a bika nem jól állt: félkeresztben, háttal. 2.: Úgy frissében meg is kutyázták. 3.: 308-as kaliberrel lőtték. 4.: Mindez a területhatár közelében történt. A sebzett vadnak így is fáj, úgyhogy természetesen igent mondtam, s biztattam, adja meg a számom a sebzőnek.

Szeptember: szeretem

Mínuszosan kezdtük az idei gímszarvas-keresést, ugyanis második kutyásként próbáltunk megtalálni egy felugrasztott sebzett bikát, de sajnos nem tudtunk komoly eredményt felmutatni. Aztán jött egy 9,3 mm-es fegyverből leadott lövés – eredménytelenségének – ellenőrzése: 900 métert mentünk egy sáros, a dagonyából nemrég kikelt vad nyomán, majd úgy ítéltük meg, hogy nagy valószínűséggel kimondható a hibázás.
Vasárnap hajnalban sikerült kiegyenlíteni. A 30.06-os kaliberből leadott lövés csak picit csúszott hátra: a lövedék a májat roncsolta, de a tüdőt is érte. Az első sebágyban találtuk a páros tizenkettest, alig 60 méterre attól a helytől, ahol abbahagyták a keresést, mert jobbnak látták békén hagyni a vadat.

Hajnalban már úton voltam, mikor a következő sebzésről értesültem:

Üzekedés idején

Vasárnap délelőtt 10 óra:

– Tegnap este a lővilág határán bakot sebzett a vendég. Gyomron lőtte. Meg tudod nézni?

– Persze. Eddig hány kutya kereste? – kérdezek vissza olyan határozottan, hogy egy kutyát máris bevallottak.

Csípd meg Darázs!

– Gyere Darázs, csípjük meg! – így indultunk az aszfaltúton átváltó, vérző vaddisznó nyomán. Még este sebezték a nagynak tűnő, magányos kant, s aztán véletlenül akadtak az úton átvezető nyomára, ahol vér igazolta a találatot. Persze a keresés már reggelre maradt.

Bárnai Utánkereső Nyílt Nap 2016

Amíg a szervezés folyik ezerszer jut eszünkbe, hogy vajon kell ez nekünk? Rengeteg idő, munka van egy ilyen egynapos rendezvényben is. Viszont amikor látjuk az oda érkező, hasonszőrű kutyás vendégeket, barátokat. Látjuk a szépen dolgozó kutyákat, a díjakkal megrakodott, elégedetten távozó vezetőiket, az előadásokat érdeklődve hallgató vadászokat és teljesen kívülállókat is, akkor azt mondjuk: igen. Kell ez a rendezvény, kell, hogy minél többen legyenek tisztában azzal, hogy mi egyáltalán a sebzett vad utánkeresése, miért szükséges, miként zajlik, hogyan lehet rá készülni és milyen eredménnyel lehet azt űzni. Igen, a végén aztán mindig odajutunk, hogy jövőre is találkozunk majd, lesz Bárnán 2017-ben is Utánkereső Nyílt Nap.

Viharos vadűzés

A delet harangozták éppen, mikor megcsörrent a telefonom. Alföldi kollégám hívott, hogy egyik ismerőse tegnap este bakra lőtt, de nem lesz könnyű eset, mert csak most kérdezték meg tőle a telefonszámom: nyilván mostanáig keresték, jól összejárták a területet. A bak – elvileg – 160-180 méterre keresztben állt, a 30.06-osból eldördülő lövés után „lábujjhegyen”, púpos háttal – egyértelműen lágy lövést jelezve – lassan belépegetett a lucernából egy repcébe, két díszlövés kíséretében… Este sötétedésig kutya nélkül, hajnaltól pedig kifulladásig kutyával keresték. “Elvállalod? Megadhatom a számod ennek a …, ezeknek a ….., na mindegy? – kérdezte. Én már elmondtam Neki, hogy sokkal több hibát nem követhetett volna el, kérlek, Te is mondd el Neki, mivel segítheti, és mivel nehezíti meg az utánkereső munkáját!”

Utánkereső Nyílt Nap – Bárna 2016 (ajánló)