Kérlek benneteket szánjatok egy pár percet ennek a cikknek az elolvasására, melyben nem izgalmas, néha veszélyes utánkeresésről lesz szó, hanem egy „kétkezi” vadászember vallja  meg  Hitvallását  a vadászatról.
Álljuk meg egy pillanatra, gondolkozzunk el rajta és fordítsuk a tükröt az arcunk felé, mit is akar mondani nekünk, mire is tanít bennünket ez a Hitvallás? Hogy ne feledjük őseink tanítását? Hogy ha jól sáfárkodunk a ránk bízott értékkel (a hazai vadállományunkkal), akkor az meghálálja azt? Arra ad iránymutatást, hogy a jó gazda szemével járjuk az erdőt és első sorban ne a rekord trófeákat hajszoljuk, hanem éljük meg az elejtés pillanatát.
Hogy mindig emelt fővel, de levett kalappal lépjünk be a Természet templomába, az erdőbe. Csendesedjünk el a rohanó világunkban, ahol mi  emberek is űzött vadként élünk, és tudjunk megálljt parancsolni zabolátlan szenvedélyünknek. Nem az elejtet vad száma vagy a trófeák mérete határozza meg azt, hogy milyen  vadászok vagyunk, ha nem az, hogy kellő alázattal, hittel és tiszta szívvel viszonyuljunk az természet kincseihez, az erdő-mező állataihoz .

Hegedűs Sándor