Egy határon túli keresés rövid története

A jó orrú vérebnek könnyen híre megy, így esett, hogy egy péntek reggel, Szlovákiában megsebzett bikához hívták Dákay Zsuzsát. Egy tacskó kopóval már próbálták keresni a sebzettet, de eredménytelenül. Zsuzsa és Szöcske szombat hajnalban indultak, és fél nyolcra értek a farkasok és medvék birodalmába. Addig, amíg oda értek már lett egy másik sebzés is.

Szerencsére az első lövésről készült videó és azt végignézve a sebzést Zsuzsa gerinctüske lövésnek ítélte, így a másodikkal kezdtek. Vér nem volt, de az elmondás alapján könnyebbnek ígérkezett az a munka. Hátracsúszott lövésnek tűnt, a bika meg is feküdt 200 m után, csak felkeltették… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szarvastehén nyomában

Korán reggel találkoztunk a hivatásos vadász ismerősömmel, egy előző este sebzett szarvastehén kapcsán. A tehén a lövést követően nem túl szerencsés módon beszaladt egy mocsaras tóba. Bár valamelyest követhető volt  a vérnyom, a keresést mégis reggelre halasztották. Ameddig követni tudták – úgy 50-60 méterig -, addig utánkereső szemmel nézve viszonylag bő, helyenként kicsit habos vér volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Beavatás

Régi történet már ez, de örök tanulságokkal szolgál. Álljon hát intő példaként mindenki előtt, aki majd egyszer utánkeresésre adja a fejét… Azon a napon végleg megpecsételődött a sorsunk Somával. Úgy gondolom nagyot léptünk a szamárlétrán fölfelé és onnan már nem volt visszaút. Egy kattintás ide a folytatáshoz….