Visszatekintés az elmúlt hétre

Január második hete igen mozgalmas időszak volt a csapat életében. Sok helyen ilyenkor még folynak a terelések, hajtások, hogy a tervszámok teljesülhessenek. A Börzsönyben és a Cserhátban több helyre hivatalosak voltunk és az utolsó pillanatban beesett még két nap hajtás a Mátrában is. Persze azt is megoldottuk, aki élt és mozgott az a vezeték végét fogta. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megjelent a Heves megyei Vadász (frissítve!)

Megjelent az Országos Magyar Vadászkamara Heves megyei területi szervezetének lapja, a Heves megyei Vadász. Sok érdekes és hasznos cikk található benne. Többek között tőlünk is olvashattok benne egy történetet.  Kellemes olvasást!

Kaszó Kupa 2013

Magyarország legrangosabb vérebes eseménye, a Kaszó Kupa, ismét megrendezésre kerül 2013.02.23-24-én a szokásos helyen Kaszó pusztán (Iharosberény és Somogyszob között, Somogy megye).
Az Utánkeresők Baráti Körének tagjai ott lesznek. Gyertek el minél többen, mert ez egy olyan esemény, ahol a kívülállóknak is van lehetőségük testközelből megtekinteni ezeknek a csodálatos kutyáknak és kiváló vezetőiknek a munkáját.

Egy kis nosztalgia

Este van, vacsorázunk Somával. Helyesebben csak én, ő már régen el is felejtette a jól megérdemelt adagját. Most itt ül és néz. Nem ugat, nem nyüszít, csak néha sóhajt és a hunyorgó szemeivel kér. Én, a szigorú gazda, nem adok neki, nincs kunyerálás! Közben azért mégis lekanyarítok egy karika kolbászt és a szájába adom. Egye fene, most az egyszer!
Vacsorázunk, és van idő gondolkodni rajta, hogy mi is történt ma délelőtt. Nehéz is lenne nem rá gondolni. A cipóra dagadt térdeim lüktetése, az összekarmolt kézfejem, arcom sebeinek égése eszembe juttatja, hogy milyen kalandunk volt ma. Üggyel, bajjal ugyan, de megint előkerítettünk egy disznót. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Határtalan vérebmunka

A történet igazán nem mindennapi, és itt él bennem minden perce. Az eddigi számos utánkeresésem közül a legérdekesebb, a 2011 évi bőgés során történt. Amikor ezt az egyedül álló csapázást épphogy befejeztem, és még teljesen az élmények hatása alatt voltam, csörgött a telefonom. Egy barátom hívott az ország másik részéről, hogy hallotta mi történt és kérdezte, igaz-e hogy képesek voltunk a határon túlra is átmenni a bikáért? „Honnan tudod?” – kérdeztem. „A madarak csiripelték” – válaszolta. Meg persze kérte, hogy meséljek el mindent az elejétől a végéig. Mivel a következő vérebmunkáig volt egy órám, hát belekezdtem ebbe a nem mindennapi történetbe…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….