Reggeli cserkelés alkalmával kanra tettek lövést, amely a lövésre pörögni kezdett, majd a bokrok takarásában eltűnt. A környéken az erősen benőtt vadszilvás legelőt már átvizsgálták kutyával, de ott nem feküdt meg, közel a szlovák határ is, ezért nem kísérleteznek tovább… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sokáig csak ábrándoztunk arról, hogy egyszer igazán tartós, a célnak megfelelő és egységes ruhában bújhassuk majd a sűrűt a sebzett vad nyomán, mígnem aztán az egyesületünk munkája megtérülni látszott. Nem volt hiába a számtalan vadásznapon és egyéb rendezvényen való részvétel, a bemutatók sora, a vadászokkal és kívülállókkal való jó kapcsolat ápolása, na meg az a rengeteg idő, amit az erdőben töltöttünk. Miközben a vadat, trófeát és húst mentettük, megbecsülést is szereztünk. Így aztán az elmúlt évben jó néhány támogatónk akadt. Ők segítettek hozzá, hogy megtegyük az első nagyobb lépést a ruháink beszerzése terén. Akkor megígértük, hogy erről, s a ruhák próbájáról számot adunk majd. Feketén, fehéren, hitelesen, hiszen ez nem reklám, inkább segítség azoknak, akik ilyen speciális öltözet beszerzésén gondolkodnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Darázs tíz hetes volt, mikor elkezdtem tanítani az utánkeresésre. Ez persze nagyképűen hangzik. Ugyan mire tudnánk mi emberek megtanítani egy kutyát, amit nem tud ő magától is a vadászatról? Hiszen a kutya ragadozó. Őseit az tartotta életben, hogy zsákmányt tudtak szerezni. Szóval, ha a kiskutyánk alapvetően jó tulajdonságokkal rendelkezik, akkor csak elő kell belőle csalogatnunk ezt a „ragadozót”, ha nem is a szó általános értelmében. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Péntek reggel az ÉSZAKERDŐ Zrt. Tállyai vadászterületén 80 cm fölöttire bírált kosra lőtt vendég úgy 150 méteres távolságból .308-as kaliberű fegyverrel. A muflonra nem jellemző módon igen jól jelezte a találatot, és távozott. A rálövés helyétől jól követhető, szívlövésre jellemző széles vérnyomon haladva kb 200 m-re rátaláltak a fekvő kosra egy somosban. Már-már ölelték-csókolták egymást, mikor a 8-10 méterre fekvő kos felpattant és elszaladt, s lövésre esélyt sem adva eltűnt a szemük elől. Úgyhogy szívlövés kizárva. Kollégám azonnal hívott, hogy kutyára lesz szükség. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az elmúlt egy hónapban több alkalommal is szükség volt Vitéz kutyám segítségére. Ezekből szedtem össze egy csokorra valót. Van benne eredményes is, eredménytelen is, na meg van benne tanulságos is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Épp az aznapi hajtásra készülődtünk sebzett vadat keresni, amikor telefonhívás érkezett egy elveszett gímbikáról. Majdnem útba is esett a hely, idő is volt még elég, arra vettük hát az irányt.
Amikor elkezdtük Somával tanulni az utánkeresés cseppet sem könnyű mesterségét, majdhogynem elképzelhetetlennek látszottak az ehhez hasonló keresések. Aztán Soma szépen lassan megtanított mindenre, miközben persze ő is egyre rutinosabb lett. Elsősorban megtanított arra, hogy higgyem el, jól csinálja, amit csinál. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Majdnem olyan nehéz volt a kiskutyák sorsáról dönteni, mint amennyit erre a következő részre várni kellett. A kis tacskók gyorsan elérték a nyolc hetes kort, teljesen önállóak voltak és készen álltak arra, hogy megkezdjék új életüket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a nap is eljött: három órás keresés, háromszor kezdtük újra, három helyen találtunk vért, és harmadjára pillantottam meg, mire meg tudtam lőni. Rutinos, öreg harcos volt, a patakban közlekedett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Esti vadkárelhárító vadászaton történt sebzés 30.06-os kaliberrel a „nektárt csepegtető” szőlővesszők között. A félkeresztben álló gím tarvad elszaladt a lövés után úgy 200 métert és megállt, majd eltűnt; itt találtak vért – de se előtte, se utána -, majd kis keresgélés után hallották a vadat elszaladni lefelé. Egy kattintás ide a folytatáshoz….