Kicsi kutya, nagy munka…

„Nem volt én nekem semmi sürgős dolgom az életemben, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább…” – mondta Bendegúz az Indul a bakterházban, de hogy mennyire igazat szólt, mikor ezt mondta! Így vannak ezzel az utánkeresők is, de mi Somával mindenképp. Néha annyit szaladunk a vad után hogy ne tovább. Akárcsak ennél a régebbi esetnél történt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor a csapat összedolgozik

Előfordul, hogy egy hajtásra nagyon rákészülünk, több kutyával várjuk a sebzéseket, de csak kevés munka adódik. Ezek mindig jó alkalmak a fiatalabb kutyákkal való gyakorlásra. Nem rég történt, hogy Szöcske, Soma és a fiatal hannoveri, Rocky is ugyanazon hajtásnapon és helyen várta a bevetést. Nem történt azonban csak egy sebzés. Ha már így alakult, akkor senki ne maradjon ki, Rockyé lett a munka, Szöcske volt a kontrollkutya, Soma meg a sor végét zárta. A sebzett egy disznó volt, ami egy kocsiúton átugorva kapta lövését. Sebével a völgyfenék felé vette az irányt, jól csepegő vért hagyva maga után. A dolog egyszerűnek ígérkezett, különösen az elmondások alapján, és ha úgy is van, akkor ennek közel kellett volna feküdni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Utánkeresés a gyakorlatban – előadások leendő és gyakorló hivatásos vadászok számára

Egyre többen ismerik fel a sebzett nagyvad utánkeresésének etikai és gazdasági jelentőségét, és tesznek is azért, hogy minél kevesebb vad szenvedjen és vesszen kárba. Mi mindig örülünk, ha népesebb hallgatóság előtt beszélhetünk tevékenységünkről, bízunk ugyanis abban, hogy mind több embert sikerül meggyőznünk az utánkeresés szükségességéről, ami tulajdon képen a törvény által is megkövetelt feladat. Szerencsére a vadászok fogékonyak erre, no és a vadászetika is megköveteli, hogy a betegen elmenekült vadat mielőbb megváltsuk szenvedésétől. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gerinctüske lövések

Sejtelmes holdfény, dús téli szőr, hosszú gerincsörték. Könnyen becsapják a vadászt. Gyakoriak ilyenkor a gerinc és ami rossz, a gerinctüske lövések. A lövésre a disznó elvágódik, elcsendesedik, a vadász megnyugszik, puskát leteszi, kényelmesen leballag a vadhoz, hogy birtokba vegye, de mire odaér, annak csak hűlt helyét találja. Máskor meg az eleső vad kapálódzik, rugdalódzik.  – Majdcsak elcsendesedik. Na, mindjárt abba hagyja – gondoljuk,  aztán meg döbbenten, szinte lefagyva nézi az ember, ahogy lassan lábra kap, hogy egy pillanat múlva eltűnjön a szemünk elől. Lőjük hát a disznót, ha még mozog! Megkíméljük a vadat a felesleges szenvedéstől és magunkat a bizonytalan kimenetelű utánkereséstől.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy hosszú és nehéz csapázás

Még szombaton kezdte Zsuzsa és Szöcske ezt a munkát. Az aznapi terelésben sebezték az ünőt, ami a rálövést követően beugrott a szomszédos disznós kertbe. A csapázást az idő rövidsége miatt a kerítésnél befejezték, lényegében csak annyira volt idő, hogy felmérjék a helyzetet. Tisztán látszott, hogy a szarvas jobb első lába sérülhetett. A kerítésen könnyedén beugrott, de az érkezésnél jól kivehető volt, hogy a jobb első lábát kíméli. Látszott, mert a bal csülök körmei jól szét voltak nyílva, ami egyértelmű jele a fokozott terhelésnek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy sikeres bevetés – amikor az utánkereső életet ment

„2012. november 07-én este 10 órakor érkezett a riasztás a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat vezetőjétől, miszerint Cegléd külterületén eltűnt egy 86 éves idős bácsi. 15 perc múlva már úton volt a Kutyákkal az Életért Alapítvány két kutyavezetője két kutyával.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hajtásnapok terítéken

Elérkezett a hajtások, terelések ideje, és ez okból úgy gondoltuk érdemes néhány gondolatot megosztani ezzel kapcsolatosan. Természetesen az utánkeresés szempontjából vizsgálva a dolgokat. Ez az időszak, november elejétől január végéig nagyon zsúfolt számunkra. Sorban követik egymást a társas nagyvad vadászatok, ahol többnyire szép számmal akad munka. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Soma, a dermedtre vezető

Számomra ez a történet azért érdekes, mert Soma akkor tett először tanúbizonyságot  egy egészen új tulajdonságáról, ami azóta is sokszor hasznomra vált. De volt még egy nagy tanulsága a dolognak. A kutyában bízni kell, mert mindig neki van igaza. Ha mégse, az csak véletlen lehet, és az is a szabályt erősíti. Hányszor hallottam ezt, de mégis nagyon nehezen álltam rá. Ám ettől az alkalomtól kezdve mindig engedtem Somát a maga feje után menni, ha vér nélküli csapán haladtunk, és ez meg is hálálta magát. Így lett az lehetséges, hogy most már kilométer hosszan követünk vér nélküli csapákat, hogy aztán egy-egy vércsepp megerősítsen, vagy épp ott legyen előttünk a keresett vad.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A születésnapi süldő

Tegnap leesett az első hó és erről eszembe jutott egy kellemes emlékű keresés régi története…

…péntek este a szakadó eső miatt otthon ülve azon bosszankodtam, itt van a szülinapom, és Diana semmi jó idővel nem kecsegtet, kuksolhatok a szobában egész hétvégén. Pedig két dolgot kértem: 1. havazás, (az előző években 11.22.-én mindig esett a hó), 2. egy jó kis vadászat, esetleg egy laza utánkeresés. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Első dámbikánk

Mióta a kis utánkereső csapatunkat megalapítottuk ez volt az első igazi utánkeresésünk, ami ennek keretében zajlott. Na, nem mintha azóta nem lett volna munkánk szép számmal, de ez egy igazi közös „produkció” volt. Pont ahogy terveztük annak idején a csapat működését.