Sokan tartanak a kutyától, pláne, ha a véreb kerül szóba, valami vérengző fenevadra gondolnak. Pedig a jól szocializált kutya beilleszkedik a családba, pontosan tudja, hogy hol a helye és nem kell tőle félteni a gyerekeket. Sőt! Minden bizonnyal a legnagyobb cinkostársak és játszópajtások lesznek, és a gyerek nem fog félni, hanem megtanulja, hogy miként viselkedjen a kutyákkal szemben.
Kis csapatunk három új taggal bővült. Bódi Péter és két hannoveri vérebe ezentúl a mi segítségünkre lesz és reményeink szerint sok elveszettnek hitt vadat hoznak majd terítékre. „Belépőként” fogadjátok szeretettel Péter és Brúnó egyik izgalmas utánkeresésének történetét.
Ha egy kutya már egy évtizede a család tagja, akkor ott a vele kapcsolatos történeteknek se szeri, se száma. Folytatódjon hát Lili, a hannoveri véreb története. Azt már írtam, hogy megette a kedvenc szandálom, azt is, hogy folyton felmászott a fotelbe, de a kedvenc történetemről még nem esett szó.
„Az előző lapszámban ígértük, hogy alaposan körbejárjuk az utánkereső fegyvere kérdést is. Csapjuk hát bele. Az utánkereső fegyverével szemben számos olyan speciális elvárást fogalmazhatunk meg, melyek erősen megkülönböztetik az e célra ideális fegyvereket a hagyományos vadászpuskáktól. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy hagyományos vadászfegyverrel nem lehet sikeresen sebzett vadat utánkeresni. Egyszer-egyszer megteszi szinte bármilyen fegyver. Ám, ha van lehetőségünk arra, hogy e célra külön fegyvert tartsunk, érdemes átgondolni a szükségleteket.
A szombati vadásznapon 2013.07.13-án ott lesz az Utánkeresők Baráti Köre is. Sátrunkat – a többi kutyás részvevővel közös helyen – megtaláljátok a színpad közelében. Figyeljétek merről hallani a legtöbb kutyaugatást.
Vadászkutya fajta- és munkabemutatókkal, egész napos tanácsadással, vadászkutyákkal, utánkereséssel kapcsolatos tájékoztatással igyekszünk az esemény színvonalát növelni.
Mindenkit szeretettel várunk!
Utánkeresők Baráti Köre
Az utánkeresés témája Magyarországon valahogy mindig kevés publicitást kapott. Alig létezik néhány antikvár szakkönyv, a szépirodalmi témájú szerzemények sem túl ismertek. Valamelyik vadászújságban ugyan időről időre előkerül egy-egy cikk, vagy cikksorozat a véreb betanításáról, de aztán újabb hónapok telnek el, mire ismét olvashat az ember a sebzett vad felkutatásáról és terítékre hozásáról. Pedig nagyon sok tapasztalt vérebes és más kutyával eredményesen utánkereső vadász élt és él ebben az országban. Úgy tűnik, mintha senkinek nem lenne fontos ez a téma. Mintha csak valami szégyenfolt lenne, holott az utánkeresés a vadászat egyik szükséges velejárója. A vadásztól, kutyától egyaránt a legnagyobb felkészültséget igénylő szép tevékenység.
Aki a vérebre pusztán munkaeszközként tekint és akként is kezeli azt, az nagyon sok élményről marad le. Az utánkereső kutya nem csak egy „tárgy”, amit előveszünk, ha szükség van rá. Az olyan ebekből, amikkel így bánnak soha nem lesz igazán jó vadászkutya. Ők ugyanis nem csak „munkaeszközök”, hanem társak, és családtagok is egyben.
A kutya betanításáról számtalan cikk és könyv született már, de hogy mivel is jár egy kölyök véreb vagy más egyéb vadászkutya érkezése a családban, arról kevesebbet hallhattunk. Most ezt igyekszünk kissé pótolni, színesítve egy-egy rövid írással, honlapunk tartalmát. Ilyen ügyekben pedig senki nem illetékesebb egy vadászfeleségnél. Lénárt Zsolt felesége, Kitti mesél majd Lili és Bonnie viselt dolgairól ebben a cikksorozatban.
A könyv eredeti címe: Die Nachsuche auf Schalenwild. Bőhm Istvánnak köszönhetjük az 1988 évben, Hannoverben kiadott könyv magyar nyelvre történő fordítását. Magyar nyelven 1996-ban jelent meg. Sajnos azóta sem vehettünk a kezünkbe ehhez hasonló, az utánkereséssel foglalkozó magyar nyelvű szakkönyvet. Ma már csak antikváriumokban vagy kéz alatt ritkán beszerezhető példányait nagy becsben tartják a hozzá értő vadászok. Azért is így van ez, mert a 25 éve íródott könyv alig veszített aktualitásából, az utánkeresés lényegi részeit ebben a könyvben elolvashatjuk. A többit már csak a gyakorlatban ismerhetjük meg.