Minden év végén számot vetünk, megnézzük hogy milyen eredményeket sikerült elérnünk abban az évben. Így volt ez a 2015 végén is. Volt mire visszaemlékezni, s az eredményül kapott számok egy kicsit bennünket is megleptek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hófödte Zemplén rengetegébe hívtak egy .243-as kaliberrel lábon lőtt kos kereséséhez. A hétvégi észak felől tomboló fergeteg nemcsak hogy betakarta a nyomokat, hanem helyenként 10-15 méterre az eredeti csapától is találtunk a hóréteg tetején tovaguruló fagyott vérszemcséket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Terelésen láttunk el ügyeletet, ahol mindjárt az első kör után három lövéskontroll, és egy mellső láblövés-gyanús süldő előkerítése várt ránk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mai délután egy sok izgalommal, és még több félelemmel teli utánkereséssel zárult. Reggeli vadászaton megsebzett gímborjút kerestünk, ami a lövés után átváltott a Duna töltésen. Ott a kollégám megjelölte a csapát. Mi ettől a jelöléstől kezdtük a vezetékmunkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hajnalban, 6,5×55-ös kaliberrel egy malac kíséretében kocogó kocára tett lövést vadászvendégünk a Zemplénben, a Tállyai Erdészet vadászterületén. A disznó megnyúlt egy méterrel, olyat rúgott ki hátra, majd eltűnt az Osztró gerince mögött. A rálövés helyén pici csontszilánkot és háj-szerű darabot találtak, igen kevés vér kíséretében, melyet ötven méterig tudtak követni – hátracsúszott lövésre gondolva. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tegnap este autóval hazafelé tartottunk, amikor a városhoz közeledve, egy vadjárta helyhez értünk a főúton. Villogó rendőrautó, útszélén várakozó roncsok, autómentő. Na, mondom itt megint gázoltak, az biztos.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, meg is csörrent a telefonom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Magyar Tacskókopó Klub tavaszi közgyűlésén merült fel az Ausztriában megrendezendő nemzetközi nehezített vércsapa versenyen való részvétel lehetősége. Az elnökünktől, Pölöskei Balázstól, megkaptuk a meghívót, melyből megtudtuk a verseny pontos menetét és szabályzatát: „mesterséges, minimum. húsz órás, vaddisznó lábbal, vérrel készített, 1200 méter hosszú csapa, törésekkel, sebágyakkal, stb…” Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hol is kezdjem? Talán az elején. Reggel 6:30-kor hívott Gergő barátom, hogy egy átvirrasztott éjszaka után, dideregve, egy megtárcsázott búzatarlón rálőtt egy nagy, szürke kanra, jó becsapódást hallott, de a vad vér nélkül beugrott egy napraforgótáblába. Érzése szerint a lövés hátracsúszott, s a disznó a bodrogzugi ártér irányába távozott. A kellemes, felhős idő, a nagy testű vad, a lágylövés-gyanú, és az átláthatatlan napraforgó miatt délutánra ígértem segítséget, nehogy nagyobb bajt csináljunk, mint ami van. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Korábban néhányszor beszámoltunk Kovács Endre Demi nevű kutyájáról, aki mentőkutyaként teljesített szolgálatot. Sajnos, nem rég egy rossz hírt hallottunk felőle Endrétől:
„Elment egy munkatárs, egy családtag, egy jó barát….Nyugodj békében kiskutyám…”
07.12. Este szürkületben lövést tettek az erdőben a vadcseresznyefák alatt ropogtató Kanra, amely hátuljával jelezte ugyan a találatot, de vér nélkül menekült el. Este már megbeszéltük a reggeli találkozást, meg is kezdtük hat óra után.