Kategória:

2015 évi eredményeink

Minden év végén számot vetünk, megnézzük hogy milyen eredményeket sikerült elérnünk abban az évben. Így volt ez a 2015 végén is. Volt mire visszaemlékezni, s az eredményül kapott számok egy kicsit bennünket is megleptek.

Erdőzúgás!

A hófödte Zemplén rengetegébe hívtak egy .243-as kaliberrel lábon lőtt kos kereséséhez. A hétvégi észak felől tomboló fergeteg nemcsak hogy betakarta a nyomokat, hanem helyenként 10-15 méterre az eredeti csapától is találtunk a hóréteg tetején tovaguruló fagyott vérszemcséket.

Sebzett vaddisznó nyomán

Terelésen láttunk el ügyeletet, ahol mindjárt az első kör után három lövéskontroll, és egy mellső láblövés-gyanús süldő előkerítése várt ránk.

Hajsza a Dunán

A mai délután egy sok izgalommal, és még több félelemmel teli utánkereséssel zárult. Reggeli vadászaton megsebzett gímborjút kerestünk, ami a lövés után átváltott a Duna töltésen. Ott a kollégám megjelölte a csapát. Mi ettől a jelöléstől kezdtük a vezetékmunkát.

A torkon lőtt disznó

Hajnalban, 6,5×55-ös kaliberrel egy malac kíséretében kocogó kocára tett lövést vadászvendégünk a Zemplénben, a Tállyai Erdészet vadászterületén. A disznó megnyúlt egy méterrel, olyat rúgott ki hátra, majd eltűnt az Osztró gerince mögött. A rálövés helyén pici csontszilánkot és háj-szerű darabot találtak, igen kevés vér kíséretében, melyet ötven méterig tudtak követni – hátracsúszott lövésre gondolva.

Helyszínelők – késő esti adás

Tegnap este autóval hazafelé tartottunk, amikor a városhoz közeledve, egy vadjárta helyhez értünk a főúton. Villogó rendőrautó, útszélén várakozó roncsok, autómentő. Na, mondom itt megint gázoltak, az biztos.
Nem sokkal azután, hogy hazaértem, meg is csörrent a telefonom.

Nemzetközi versenyen jártunk

A Magyar Tacskókopó Klub tavaszi közgyűlésén merült fel az Ausztriában megrendezendő nemzetközi nehezített vércsapa versenyen való részvétel lehetősége. Az elnökünktől, Pölöskei Balázstól, megkaptuk a meghívót, melyből megtudtuk a verseny pontos menetét és szabályzatát: „mesterséges, minimum. húsz órás, vaddisznó lábbal, vérrel készített, 1200 méter hosszú csapa, törésekkel, sebágyakkal,  stb…”

Az óriás

Hol is kezdjem? Talán az elején. Reggel 6:30-kor hívott Gergő barátom, hogy egy átvirrasztott éjszaka után, dideregve, egy megtárcsázott búzatarlón rálőtt egy nagy, szürke kanra, jó becsapódást hallott, de a vad vér nélkül beugrott egy napraforgótáblába. Érzése szerint a lövés hátracsúszott, s a disznó a bodrogzugi ártér irányába távozott. A kellemes, felhős idő, a nagy testű vad, a lágylövés-gyanú, és az átláthatatlan napraforgó miatt délutánra ígértem segítséget, nehogy nagyobb bajt csináljunk, mint ami van.

Búcsú Demitől

Korábban néhányszor beszámoltunk Kovács Endre Demi nevű kutyájáról, aki mentőkutyaként teljesített szolgálatot. Sajnos, nem rég egy rossz hírt hallottunk felőle Endrétől:
“Elment egy munkatárs, egy családtag, egy jó barát….Nyugodj békében kiskutyám…”

Az ezüstös kan

07.12. Este szürkületben lövést tettek az erdőben a vadcseresznyefák alatt ropogtató Kanra, amely hátuljával jelezte ugyan a találatot, de vér nélkül menekült el. Este már megbeszéltük a reggeli találkozást, meg is kezdtük hat óra után.