Összefoglaló a 2016-os évről

Minden év, minden vadászidény végeztével számot adunk arról, mivel is telt az elmúlt 365 nap, mi történt az egyesületünk berkein belül. Röviden most is értékeltük az elmúlt évet, összesítettük tevékenységünk eredményeit. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Danika

Danika odaát, a Felvidéken látta meg a napvilágot nemesi családból származó (törzskönyvezett) szülők gyermekeként. Húgával hamar egyik alföldi vérebvezető barátom, Jani bácsi keze alá került, egy már felnőtt, gyakorlott véreb mellé. Szép lassan megtanulta az alapokat: megcsinálta az alapvizsgát, s ezzel egy menetben megkapta a könnyebben megszerezhető vadászati alkalmassági vizsga bizonyítványt is. Már csak a megoldandó feladatokat várta… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az első. De kinek is?

Egy fejezet lezárult, s egyben kezdődik egy új… Ezzel az írással Vitézre emlékezve köszönöm meg mindenkinek, aki segített utamon, hogy az első néhány eredményes utánkeresésünket még száz követhette. A munkát folytatom tovább, s ígérem, az érdeklődőknek be is számolok majd új társammal – a csapat legújabb tagjával – Danival átélt élményeinkről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Utolsó

Ez a nap is úgy indult, mint a többi hajtásügyelet: hajnali zúzmarás hideg, ismerős hajtók – közös sóvárgás egy kis lélekmelegítő pálinka után –, ismerős kutyák, néhány ismerős vadász. Vadászatvezetői eligazítás, majd az erdőn mindenki elfoglalja a helyét. Az első hajtás idején le kellett zárjam a területen keresztülhaladó feltáróút nyugati végét, nehogy valaki a veszélyes területre tévedjen. Tüzet raktam, s a két és fél óra alatt számoltam a lövéseket: mindössze tizenötig jutottam.

A hajtás után jöttek a hírek: a legkorábbi sebzés mindjárt a hajtás kezdetekor történt, ott két csepp vért találtak, a következőnél bő vér jelzi a találatot, a harmadiknál egy csepp vér, ami kutyától is származhat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az inászói bika

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, fontos tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból. Ha mondjuk Buksinak keresztelem (itt rögtön kérek elnézést valamennyi Buksitól és gazdájától…), mint nagyon sok tacskót szokás, hát eleve esélytelen lett volna ilyen pályafutásra, ebben biztos vagyok. Szóval talán már a névválasztásnál eldőlt, hogy ki lesz belőle. Nem mellesleg ez volt a 150. eredményes utánkeresése, ami nem egy nagy szám, de azért mégis csak szép. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Határtalan lendület

7:45-kor hívott tacskókopós vadőr barátom, hogy sebzett bikához hívták, de Neki most nincs erre alkalmas kutyája, engem ajánlana, ha ráérek. De van néhány probléma: 1.: a bika nem jól állt: félkeresztben, háttal. 2.: Úgy frissében meg is kutyázták. 3.: 308-as kaliberrel lőtték. 4.: Mindez a területhatár közelében történt. A sebzett vadnak így is fáj, úgyhogy természetesen igent mondtam, s biztattam, adja meg a számom a sebzőnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szeptember: szeretem

Mínuszosan kezdtük az idei gímszarvas-keresést, ugyanis második kutyásként próbáltunk megtalálni egy felugrasztott sebzett bikát, de sajnos nem tudtunk komoly eredményt felmutatni. Aztán jött egy 9,3 mm-es fegyverből leadott lövés – eredménytelenségének – ellenőrzése: 900 métert mentünk egy sáros, a dagonyából nemrég kikelt vad nyomán, majd úgy ítéltük meg, hogy nagy valószínűséggel kimondható a hibázás.
Vasárnap hajnalban sikerült kiegyenlíteni. A 30.06-os kaliberből leadott lövés csak picit csúszott hátra: a lövedék a májat roncsolta, de a tüdőt is érte. Az első sebágyban találtuk a páros tizenkettest, alig 60 méterre attól a helytől, ahol abbahagyták a keresést, mert jobbnak látták békén hagyni a vadat.

Hajnalban már úton voltam, mikor a következő sebzésről értesültem: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Üzekedés idején

Vasárnap délelőtt 10 óra:

– Tegnap este a lővilág határán bakot sebzett a vendég. Gyomron lőtte. Meg tudod nézni?

– Persze. Eddig hány kutya kereste? – kérdezek vissza olyan határozottan, hogy egy kutyát máris bevallottak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csípd meg Darázs!

– Gyere Darázs, csípjük meg! – így indultunk az aszfaltúton átváltó, vérző vaddisznó nyomán. Még este sebezték a nagynak tűnő, magányos kant, s aztán véletlenül akadtak az úton átvezető nyomára, ahol vér igazolta a találatot. Persze a keresés már reggelre maradt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bárnai Utánkereső Nyílt Nap 2016

Amíg a szervezés folyik ezerszer jut eszünkbe, hogy vajon kell ez nekünk? Rengeteg idő, munka van egy ilyen egynapos rendezvényben is. Viszont amikor látjuk az oda érkező, hasonszőrű kutyás vendégeket, barátokat. Látjuk a szépen dolgozó kutyákat, a díjakkal megrakodott, elégedetten távozó vezetőiket, az előadásokat érdeklődve hallgató vadászokat és teljesen kívülállókat is, akkor azt mondjuk: igen. Kell ez a rendezvény, kell, hogy minél többen legyenek tisztában azzal, hogy mi egyáltalán a sebzett vad utánkeresése, miért szükséges, miként zajlik, hogyan lehet rá készülni és milyen eredménnyel lehet azt űzni. Igen, a végén aztán mindig odajutunk, hogy jövőre is találkozunk majd, lesz Bárnán 2017-ben is Utánkereső Nyílt Nap. Egy kattintás ide a folytatáshoz….